Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
a völgy a szirtre dobta, az pedig tovább az égre — ennyi vért se látott Itália, hol még pöffeszkedik a zsarnok - ám a drága vértől ázott mező szabadságot terem meg itt s megtörik rajt a babiloni átok.26 A protestáns országok sorban tiltakoztak, a nemzetközi nyomásnak engedett a sa- voyai herceg, és visszavonta csapatait. 1655 augusztusában egy pátenst bocsátott ki. A nyugalom csak 30 évig tartott: 1685-ben egy következő savoyai uralkodó, II. Viktor Amadeus kiadott egy rendeletet, amely megsemmisítette a több mint 100 éves Ca- vour-i ediktum pontjait. Ezt a rendeletet erőltetett katolizálás követte, lerombolták a valdensek imaházait, különösen kegyedenül üldözték a papokat, tanítókat, sőt, a gyermekeket elvették a szüleiktől, hogy megkereszteljék és katolikus családokhoz adják őket, akik majd katolikus hitben nevelik őket. Ez ellen szinte reménytelen küzdelem kezdődött, melynek élére Enrico Arnaud állt. 10 000 francia és piemonti katonával álltak szemben rosszul felfegyverzett csapataik; csaknem 2000 valdens elesett, 148 gyermeket ez után vettek el a szüleiktől. 8500 valdens lett bebörtönözve — a foglyok közül sokan megszöktek, mások a kényszer hatására katolikus hitre tértek. Egy egészen kis csoport folytatta még a harcot a katonák ellen, majd a volt foglyokkal együtt Svájcba menekültek. 1687-ben újabb hercegi ediktum jelent meg, a protestáns államok nyomására a mintegy 3400 szökevényre nem halált, „csak” örökös száműzetést mondtak ki. Ez után azonban változott a nemzetközi helyzet, Orániai Vilmos Anglia királya lett, és vezetésével egy bizonyos franciaellenes szövetség kezdett kialakulni. Az ő segítségében bízva a valdensek egy jelentős csoportja Arnaud vezetésével 1689 augusztusában megkezdte a visszatérést, amelyet azóta „Glorioso rimpatrio” vagyis „Dicsőséges ha^atéréD néven emlegetnek és a mai napig megünnepelnek. Átkeltek az Alpokon, gerillaharcot folytatva, nemegyszer a természeti körülményeket felhasználva hatoltak be mintegy 200 km mélyen Piemonte-ba. A szűk völgyekben fákat döntöttek az útra az üldözőik elé, a ködöt kihasználva menekültek el előlük. A Piemonte-ba visszatérőknek mintegy harmada meghalt az úton, de a megmaradónak Isten segítségét látták a hazatérésükben. II. Viktor Amadeus herceg az események hatására mintegy meghátrált, kiadta az „Editio di toleran^T-t, szabadon bocsátotta a még börtönben lévő valdenseket, sőt engedélyezte, hogy a többi menekült is hazatérjen. Gyakorolhatták vallásukat, de csak a hegyek között élhettek. 26 MILTON 1978. A fiatalkorában latinul és olaszul is verselő, a Shakespeare-i szonett helyett a Pet- rarca-i formát választó Milton (1608-1674) az 1630-as évek végén olasz földön is járt, többek között a Casa Cares-től mintegy 10 km-re lévő Vallombrosa-ban, Firenzében pedig az akkor már házi őrizetben lévő Galileo Galileit is felkereste. E művét Képes Géza fordította. 18
