Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
Az alispán Munkácsy kérelmére és a pár nappal korábban beérkezett főszolgabírói értesítésre megtette a szükséges intézkedéseket. A beküldött egyházmegyei és egyházkerületi ítéletek átvizsgálva, és a váraljai református közösség, községi elöljáróság reakcióját látva az alábbi rendeletet hozta. Részlet a határozatból: „Mivelpedig ... [az egyházi bírósági ítélet] ... végrehajtás nemcsak ... [az elmozdított] egyházgondnok és az egyházi—, hanem a községi elöljáróság részéről tanúsított ellenállás által lön megakadályozva, felhívatik szolgabíró úr, hogy esőket a törvény és a felsőbb hatóságok iránti engedelmességre és a% ellenszegülésből eredő következményekre .. .figyelmeztetvén egyúttal a Váralján uralgó közhangulatot tudja ki aziránt, hogy a végrehajtásafoganatosításához a rendelkezésre állójárási erőnfelül fegyveres karhatalom szükségeltetik-e?” A.Z alispán erről az intézkedéséről a Tolnai Református Egyházmegye főesperesét 1875. május elsején kiadott levelében tájékoztatta.12 A főszolgabíró megbízottja Pap Gábor szolgabíró segéd most már a mellérendelt karhatalommal kísérte el Csekey Istvánt. A karhatalom felhasználására azonban nem került sor. Az egyházbírósági ítélet gond nélkül végrehajtatott. Ugyanígy a bírói eljárási illetéket, 87 Ft 22 krajcárt is beszedték, majd átutalták a református egyháznak.13 Habár a karhatalommal együtt kiszállt egyházi és világi „végrehajtók ” végre sikerrel jártak, még egy évvel később is arról folyik a levelezés Csekey István várkonyi (ekkor már) esperes és az alispáni hivatal között, hogy az állásáról letett Süveg István egyházgondnokot rá kell bírni, hogy fizesse be a váraljai református egyház pénztárába az 1875. évi számadás hiányzó összegét (52 Ft 36 krajcár).14 Azt hinnénk, hogy a váraljai református gyülekezet és lelkésze között így megromlott viszony után, melyben csak külső világi közbenjárással sikerül a lelkész jogait helyreállítani, pár év múlva a lelkész a vele szembeni ellenszenvet látva hamarosan áthelyezését kéri egy másik településre. Nem ez történt azonban. Közel 40 évvel később egy dokumentumból arról értesülhetünk, hogy a váraljai református gyülekezet képviseletében 33 váraljai lakos az alispántól kitüntetés kieszközlését kéri Dőczy József református lelkész számára. Dőczy ekkor már 78 éves és lelki szolgálatának 54. évében jár, melyből 42 évet Váralján teljesített. A jegyző, a segédlelkész, a református tanító mellett az aláírók között található: Csapó István bíró, Vastag István, Cserdi István, Geresdi János, Peterdi István, Vastag János. Jó néhány olyan családnév szerepel itt, melyeket a pár évtizeddel korábban az ellentábor vezetői viseltek.15 Ebből arra következtet a tanulmány készítője, hogy az akkori szinte kibékíthetetlen ellentétek idővel lecsillapodtak, és elismerték a település lakói a lelkész igényének jogosságát. Feltételezhető az is, hogy a lelkész, a lelkészi hivatalhoz került pénzből fejlesztette a református közösség felekezeti iskoláját. Dőczynek, az oktatásügy iránti elhivatottságát 12MNL TML IV.404.b. 541/1875. 1875. május elsejei alispáni intézkedés. 13MNLTML rV.404.b. 541/1875. Perczel Dezső főszolgabíró 1875. június 15-én kelt jelentése az alispáni hivatalnak. HMNLTML IV.404.b. 541/1875. Csekey István alesperes 1876. május 18-i levele az alispáni hivatalnak. Az alispáni hivatal 1876. május 20-i felhívása Perczel Dezső a Völgységi járás szolgabírójához. I5MNL TML IV.404.b. 4228/1910. 185
