Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
mutatja, hogy az 1870-es évek első felében tagja volt a Tolnai Református Egyházmegye tanügyi bizottságának. A tanügyi bizottság 1874. május 7-én, Szekszárdon tartott gyűlésén pedig a megye 22 egyházának szavazataiból 19-et elnyerve a testület főjegyzője lett.16 Ezen a gyűlésen, illetve azok határozataival az 1868. évi népiskolai törvényi rendelkezéseinek (némi késéssel ugyan) igyekezett megfelelni a református egyházmegye.17 Ez a törvény, amely lehetőséget biztosított felekezeti iskola működésére, arra is kötelezte az egyházi fenntartót, hogy anyagilag biztosítsa az iskola működését tárgyi (például az iskola épületét, annak felszerelését, taneszközeit), személyi (például a tanítók képzettségét, fizetési minimumát, nyugdíját) feltételeit.18 A megye református iskoláinak, benne a váraljainak helyzetét az 1873/74. iskolai évre vonatkozó jelentésből ismerhetjük meg. E szerint a váraljai iskolában együtt tanítják a lányokat és a fiúkat. Az osztálylétszám 100 és 120 fő között mozgott. Az iskolába 8 hónapig jártak a gyerekek. Az iskolára a közepes tanulmányi eredmény a jellemző. Az iskola felszereltség megfelelő.19 E kis kitérő után a tanulmány végén következzék egy idézet, a váraljai lakosok kitüntetést javasló leveléből: „[Lelki pásztorkodásának] féls^á^ados évfordulója elrepült felette anélkül, hogy ... valaki csak éltette volna ..., mivel minden ünnepeltetésseljáró eseményt... mondván: »Haszontalan szolga vagyok, mert csak ayt tettem, ami rám bízatott.« ... lelkészünknek elismerést, királyi kitüntetést kieszközölni kegyeskednék... ’eo 1912 tavaszán a Dunamelléki Református Egyházkerület jegyzőkönyvének május 7-i bejegyzése arról értesítette a híveket, „hogy Ö cs. és apostoli királyi Felsége tolnai egyházmegyénk egyik érdemekben megőszült lelkipásztorát, Dőczy József váraljai lelkészt a Ferenczjózgcf-rend lovagkeresztjével kitüntetni kegyes volt”f “MNL TML IV.404.K 541/1875. Reform, kgy. jkv. 1874. 8. 15. 171868. évi XXXVIII. törvény a népiskolai közoktatás tárgyában. 18 A népiskolai törvény mely lehetővé tette felekezeti iskolák működését az oktatás tartalmát tekintve is megfelelt a kor új követelményeinek, s az előremutató hazai kivételek példáján, a korábbi általános gyakorlatot messze meghaladó módon szabályozta a népoktatási intézményekben tanítandó tantárgyak körét. Az elsősorban vallásoktatásra, az írás-olvasás és az elemi számtan tanítására korlátozódó addigi tantárgyi rendszer az alaptárgyak tartalmát illetően is gazdagodott (nyelvtan, fogalmazás, beszéd- és értelemgyakorlat), illetve részben vagy teljesen új tantárgyakkal bővült (hazai földrajz és történelem, némi általános földleírás és történet, polgári főbb jogok és kötelességek, a természettan és a természetrajz elemei, gyakorlaton alapuló mezőgazdasági és kertészeti ismeretek, testgyakorlat). A törvény körültekintően határozta meg a tartalmi modernizáció elengedhetetlen tárgyi feltételeit, azaz előírta az iskola épületére, berendezésére, felszerelésére és a taneszközökre vonatkozó követelményeket, s nem utolsósorban — bár kényszerű kompromisszumokkal — előírta az iskolai munka személyi feltételeit (a tanítók képzettsége, az egy tanítóra jutható tanulólétszám, a tanítók fizetési minimuma és nyugdíjazásuk, tanítóképzés és -átképzés, tanítói egyesületek stb.). Lásd KELEMEN 2001. 2017. október 28. 19MNL TML IV.404.b. 541/1875. Reform, kgy. jkv. 1874. 6-9. Z0MNL TML IV.404.b. 4228/1910. 21DRE RLJkv. 1912. 186
