Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
tette említésre méltóvá mindazt az erőfeszítést, amelyet az — elsősorban református — egyház elkövetett a termékenység hanyatlásának megállítása érdekében, így tehát kifejezetten szükségszerűnek tűnik megvizsgálni, hogy kik teljesítettek pasztorizációs szolgálatot a délbaranyai térségben. A Felsőbaranyai Egyházmegyében működő lelkészeket, mint csoportot vizsgálva, a területhez való kötődésük és a családi hátterük az, amelyet leginkább fontosnak tartok elemezni annak megértéséhez, hogy az itt működő lelkészek mennyiben tudtak, tudhattak hatékonyan reagálni azokra a gazdasági illetve társadalmi jelenségekre, amelyek a születéskorlátozás alkalmazásának terjedését elősegítették.4 A térséghez való kötődést illetően tehát az érdekel, hogy hol születtek és hol végezték a teológiai tanulmányaikat, míg családi hátterük kapcsán az, hogy ezen lelkészek apja foglalkozása szerint melyik főbb társadalmi csoporthoz tartozott a fia születésekor, s ezzel összefüggésben, mintegy alkérdést szeretném megválaszolni azt, hogy mennyiben valósult meg a lelkészi pályakövetés. A kutatás másik, még le nem zárt vonatkozása a Felsőbaranyai Egyházmegye lelkészeinek lehető legteljesebb körű feltérképezése, adatbázisba rendezése, vagyis életrajzi adattáruk összeállítása. Nem példanélküli munka ez, Kránitz Zsolt és munkatársai 2006 óta dolgoznak a Dunántúli Egyházkerület lelkészi és rektori adattárának összeállításán. Kutatásuk eredményei napjainkban már elérhetőek,5 amely jelentős segítség ebben a munkában is: számos esetben adattáraik segítségével tudtam a kutatás alá vont terület lelkészeinek adatait kiegészíteni. Másrészt — indokolva a sokkalta szűkebb, egyházmegyei szintre korlátozódó kutatást —, cél a lelkészek társadalomtörténeti szempontú megragadása is. Egyház és közösség viszonya mellett előtérbe kerül a lelkész és közösségének viszonya is. Ebben az olvasatban a lelkészek maguk is a közösség részeként jelennek meg, a társadalmi rétegződés szerint jellemzően annak élén, mint a helyi elit egyik legkiemelkedőbb képviselője.6 Ugyanakkor a példálózó felsoroláson túli igénnyel cél egy egységes, összefoglaló kép kialakítása. Vizsgált időszakunkra nagy 4 Az alsópapság vizsgálatának historiográfiai hátterét Bárth Dániel foglalta össze: katolikus ésprotestáns egyháztörténet valójában mindig is tárgyának tekintette az egyházi társadalom alaprétegének kérdését, ám - hasonlóan az általános történetírás politikatörténeti megközelítéséhez - a nagy összefoglalások és monográfiák inkább az intézmények és egyház} vezetők történetét látatták, míg az alsópapság soraiban cselekvő történeti egyéneket egészen ritkán helyezték nagyító alá. A döntő szemléletváltást ezen a téren a társadalomtudományok (szpáológia, antropológia, néprajz) által megihletett egyháztörténetírás megjelenése hozta, amely Nyugat-Európában egyrészt az „egyház társadalomtörténete ”, másrészt a „kisemberek ” mindennapi élete felé irányította a figyelmet. Ennek jegyében sorra születtek meg a területi vagy tematikus alapon lehatárolt „alulnézeti egyháztörténetek” látványos eredményei. Ezek mellett - immár nemfele- kezeten belüli irányultsággal - megerősödtek azpk a vizsgálatok is, amelyek az új történetírói irányzatok keretében foglalkoztak a kérdéssel. Franciaországban az Annales-kör szárnyvonalain, elsősorban a mentalitástörténeti keretében, angolszász területen a történeti antropológia nyomdokain, Németországban pedig az új társadalomtörténet és az Alltagsgeschichte berkein belül jelentek meg az alsópapság kultúraközvetítő szerepére vonatkozó, a késő középkortól a legújabb korig terjedő vizsgálatok. Mindezekhez a nyolcvanas évektől a léptékváltás mikrotörténeti perspektívájának hatása is hozzájárult."BÁRTH 2013. 11-12. 5KÖBLÖS - KRÁNITZ 2009. KRÁNITZ 2012. KRÁNITZ 2013. 6UGRAI 2007. 158. 160
