Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
1625-ben Frankfurtba ment, a következő évet már Franekerben töltötte, onnan pedig Leidenbe távozott. A gadácsi lelkész, Ceglédi György 1601 és 1604 között Heidel- bergben tanult. Az 1656-1657 között Inkén, 1685 körül Zselickisfaludon működött Váci István életútja is igazán gazdagnak mondható. Sárospatakon (1647) kezdte iskoláit, 1649-ben ugyanott senior lett, majd Mádra ment rektornak. 1653-ban az utrechti egyetemet látogatta, 1653-ban a groningenit, 1654-ben pedig a franekerit. A következő két évet Londonban, a Gresham College-ben töltötte.8 9 S ahogy fentebb említettem, a Kálmáncsán szolgáló elsők Wittenbergben szerezték meg a tudást. így Eszéki Zigerius Imre, Szegedi Máté, Szegedi Kis István, ez utóbbi tanult Bécsben és Krakkóban is. Az első reformátorok személyisége minden bizonnyal befolyásolta/befolyásolhatta azt a közeget, ahol szolgáltak, megteremtve a vallásváltás lehetőségét, azaz Péter Katalin gondolatát felhasználva: hogy „ne kényszer, hanem választás legyen a^ új tanok követése.,(l A reformáció után a községekben még jó ideig nem létezett külön tanítói és tanári rend. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna iskolák. A gyülekezetek a templom építése után igyekeztek iskolaházat emelni. A tanítást ellátó személyek vonatkozásában sajátos kettősség mutatkozott: egyrészt ott voltak a külföldödről hazatértek, akik a nyugatról hozott korszerű tudással rendelkeztek, másrészt a hazai képzőintézményekből kikerült lelkészek, tanítók. Az alacsonyan jövedelmező tanítást a lelkészek persze csak addig vállalták, míg nem jutottak elismertebb, jövedelmezőbb papi álláshoz.10 Az iskolák száma bizonytalan. Az biztos, hogy az egyes iskolák tantervei rendkívül változatosak voltak, akár tanítóik felkészültsége. Finánczy Ernő Az újkori nevelés története c. munkája egyik fejezetében taglalja a 18. századi köznevelés állapotát.11 Finánczy az 1766-os összeírás adatait vette alapul, mely szerint országosan a reformátusoknak 40 olyan iskolájuk volt, amelyben a latin nyelv elemeit tanították. Ezekre sem volt jellemző az egyformaság. Minden iskola külön-külön fejlődött, általános érvényű szabályok csak az egyes egyházkerületekben, zsinatokon jöhettek létre, de ezekben is szórványosan. Somogybán egyetlen település ismert név szerint, melynek iskolájában oktatták a latin nyelvet. Ez Nemesdéd. Jó hírű iskolájában még a 19. században is tanították a latin nyelvet a nemesi családok gyermekeinek. A reformátusoknál Sárospatak és Debrecen voltak a nagy iskolaközpontok, a Dunántúlon pedig Pápa (1531) bírt nagy szereppel. A külföldi egyetemekkel azonban ezek nem vehették fel a versenyt. Dunántúlról ezekbe az iskolákba áramlott a református diákság felsőbb tanulmányokra. Ezeknek a központoknak megvoltak a parti8 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. adattára alapján. 9 PÉTER 2004. 10 MIKONYA 2002. 9-27. 11 FINÁNCZY 1927. 273-288. 122