Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
Simon P. Piroska Református lelkészek, tanítók Somogybán a 16-18. században írásomban a reformációt követő három évszázadban somogyi református gyülekezeteknél működő lelkészekről, tanítókról kívánok szólni. Vizsgálódásom Somogy megyét, pontosabban a történelmi Somogy megye területét, a Belső-Somogyi Egyházmegyét érinti. A 19-20. századi különböző felekezetű iskolák története viszonylag feldolgozott Somogybán, köszönhető ez elsősorban a Somogy Megyei Levéltár néhai igazgatójának, dr. Kanyar Józsefnek. Jelen összefoglaló munka szekunder forrásokra épül, azok alapján kíséreltem meg a korabeli viszonyokat leírni. Reformáció Somogybán Somogybán a kezdetekkor, aló. század közepén, az egyes várak, így: Szigetvár, Barcs, Babócsa, Csurgó, Zákány és a ma már Horvátországhoz tartozó Légrád váltak a reformáció központjaivá. Ezen települések birtokosai és az e területen lévő várak kapitányai védelmükbe vették az új tanokat hirdető prédikátorokat. A somogyi községek különböző időpontokban találkoztak a reformáció tanításaival. A török időkben aztán annyira elterjedt az új hit, hogy a katolikus egyház szinte teljesen kiszorult a térségből, sőt a katolikus papok csoda számba mentek. A templomok református használatba mentek át.1 E templomok nagy része azonban a török elleni háborúk idején elpusztult, csak alig maradt meg egy-két kőtemplom (Nagybajom, Gige, Görgeteg, Zádor). A csatározások elmúltával az elpusztultak helyére fatemplomokat emeltek, de olyan is akadt, ahol a mester- vagy prédikátorházakhoz ragasztották az istentiszteletek helyszínéül szolgáló szobát. A 17. század elején a somogyi reformátusok különböző egyházkerülethez tartoztak. Részben a dunántúlihoz, részben az alsódunamelléki kerülethez. 1634-től nagyobb részben pedig a kiskomáromi egyházmegyébe tömörültek, majd a 18. század elején a megmaradt egyházközségek három egyházmegyébe tartoztak, nevezetesen a kaposi, a szigetvári és a gyöngyösmelléki egyházmegyékbe. Ebből a három egyházmegyéből alakult meg 1735-ben a belső-somogyi egyházmegye.2 Megmaradt egyházközségeket említettem. Ugyanis az e területen dúló török elleni háborúk következtében a lakók szétszéledtek, s ha vissza is tértek a veszedelem elmúlásával, akkor is megfogyatkozott számban. Aztán tovább fogytak a kuruc háborúk 1 Szükséges megemlíteni, a somogyiak korán csatlakoztak a kálvinizmushoz, s csak kevés gyülekezet maradt meg Luther tanítása mellett. Ilyenek: Légrád (már a 17. században templomos hely volt), Surd, Porrogszentkirály, Tarany, Ötvös, Zákány. 2 A belső-somogyi egyházmegye történetéről értékes összefoglalót ad Tóth Endre. TÓTH 1940. 119
