Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
2. Reformátusok a 18-20. században
idején, majd a megmaradt közösségeket szétzilálták a vallási háborgatások. Néhány adattal alátámasztva: 1634-ben a kiskomáromi egyházmegyében működő lelkészek 39 egyházközségben szolgáltak, az alsódunamelléki kerületben pedig 24-ben, tehát összesen 63-ban, a filiákat nem számolva. 1735-re ezek száma 50-re apadt. Továbbfolytatódott a bezárás Padányi Bíró Márton, a neves veszprémi megyéspüspök 1744-ben Somogybán tett vizitációja idején, amikor összesen 46 protestáns templomot zártak be, ebből a belső-somogyi egyházmegyében 27-et. A korai időszakban, a kiszámíthatadanság és bizonytalanság ellenére, a térség szellemi életét élénkség jellemezte. Jeles reformátorok, lelkészek, tanítók indultak innen vagy működtek e vidéken. így a mindenki által jól ismert Kálmáncsehi Sánta Márton (bár vannak olyan vélemények, hogy ő nem tanított errefelé) vagy a Horhi-pusztáról3 való Mélius Juhász Péter. Sztáray Mihály és Szegedi Kis István pedig errefelé is hirdette az új tanokat. Jó néhány somogyi községben, a sok nehézség ellenére, szinte folyamatosan működtek lelkészek, és elkezdődött valamilyen szintű oktatás is. A teljesség igénye nélkül: Kálmáncsán 1545-től, Aszalóban (Somogyaszaló) 1614-től, Gigében 1618-tól, Szomajomban 1623-tól, Kisbajomban 1624-től szolgáltak lelkészek. Közülük jó páran iskolázottak voltak, tanulmányaikat külföldi egyetemeken és/vagy magyarországi kollégiumokban végezték. Kálmáncsáról A 14. század végére városi kiváltságot élvezett, a török hódoltság idejében pedig a megye egyik tekintélyes települése volt. A 16. században hat városrészből állt, lakói jómódú kereskedők voltak, járták az országot és a külföldet. Meglehetősen tájékozottak lehettek a korabeli viszonyok között. Szigetvár eleste után indult/indulhatott pusztulásnak a település. Lakói között huszita csehek is akadtak,4 5 akik a tisztultabb vallási nézetre fogékonyak voltak, emiatt a településen a reformáció tanítása korán megragadhatott. Igazi reformációját azonban Eszéki Imrének (Eszéki Zigerius Imrének), Tolna reformátorának köszönhette, aki miután 1545-ben Wittenbergből hazatért - ahogy egy fennmaradt levelében visszaemlékezett rá -, „...¥Almáncsehibejöttem s ott Isten igéjét másfél hónapig prédikáltam és ... sokan elhagyták a hamis és istentelen tudományt és a Krisztust követték, különösen a Padudban tanult Endericus Máté, ki ott iskolatanító vala és néhány pap. ’6 1554-ben a baranyai püspökké választott Szegedi Kis István, mivel jó kapcsolatot ápolt Babócsa várkapitányával, Perneszi Farkassal, Kálmáncsára költözött. így vált e somogyi település az egyik legtudósabb magyar reformátor székhelyévé s püspöki székhellyé. Kálmáncsán főiskola is alakult, melynek a Wittenbergben tanult Belléni 3Horhi: Horollya, Horhi, Orhya — puszta, erdős terület Szigetvárhoz közel. Létezett egy Horhi-puszta Tolna megyében, Vásároshídvég mellett. CSORBA 1857. 168. 4A helység nevének korábbi írott formája Kálmáncsehi. 5 SZABÓ B. 1929. 186. 120
