Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A czigánykatona
35 ezüst vitézség! érem igen hatásos sebtapasznak bizonyult nála A cigánykatona. A cigányról sok jó és rossz adoma járja s bár a cigány e tréfás történetekben mindig rászedi embertársait, tehát sohasem ő húzza a rövidebbet, hó'si vagy jellembeli tulajdonságairól nem beszél a krónika. A mostani háború a cigányt is megváltoztatta. Nem mondom, hogy veleszületett leleményességét parlagon he- vertetné, de abból a restségből és gyávaságból, mely az adomabeh cigányt jellemzi, most nem sokat árul el. A cigány nemcsak hogy nagyon jól bevált katonának, hanem sok esetben nagy bátorságról is mutat példát. Sok cigány elvitte a háborúba a hegedűjét és nehéz napokon, mikor fáradtság, hideg már nagyon megviselte a csapatot, egy- egy nótával felvidította katona-társait. Hogy pedig mily sokat ér egy jókedvű, dalos fickó a csapatban, aki tréfával és csapongó dalaival lelket önt mindenkibe, — arról akár külön fejezetet lehetne írni. A füstös cigány hegedűjén fölkacagó csárdás a legkomorabb perceket is földeríti. Most azonban egy valódi cigány-hősről lesz szó. A neve Dimitrov, — legalább is ez volt az a név, mely alatt katonáéknál szolgált, tehát a valódi neve. Hogy mi volt a közkeletű neve (mert tudvalévőén minden cigánynak van egy tréfás neve is, melyet jobban ismer a falu, mint a hivatalosat), nem tudjuk, de nem is fontos, mert ez a cigány komoly hős volt. A 6-ik gyalogezred katonája volt s hinné-e valaki, ha a csapat parancsnoka felszólította a legénységet, ki vállalkozik valamely nagyon nehéz járőrútra, elsőnek a cigány jelentkezett: 3*
