Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A honvédszakaszvezető notesza
30 utat. Itt egyszerre minden oldalról puskadörgés fogadta őket, Jakubcsónál rosszabb szemű ember is láthatta, hogy háromszoros túlerővel van dolguk, de Jakubcsónál nem lévén vitézebb szakaszvezető, ezzel cseppet sem törődött, hanem rohamot vezényelt. Az eredmény, — amint ez a noteszba azonnal följegyeztetett — orosz részen két halott és hat sebesült, kiket muszkáék sebbel-lobbal magukkal vittek és nyolc fogoly, kiket muszkáék «nem értek rá» magukkal vinni. Ez volt az első kaland. A másik nem sokáig váratott magára. Alig haladt előre kissé a csapat, a muszkák meg- ei ősöd ve visszatértek és bekerítették honvédeinket. Ja- kubcsó bravúrosan keresztülvágta magát a gyűrűn, de két sebesült katonáját kénytelen volt az oroszok kezében hagyni. Ez bizony megtörtént. Hanem mikor Jakubcsó elővette a jegyzőkönyvét, hogy az esetet beírja, a notesz lapja oly szemrehányón fehérlett feléje, mintha ezt mondaná: — Hát ilyesmit akarsz rám jegyezni, kedves gazdám? Február 9. Két sebesült honvédemet az ellenség kezében hagytam . . . Nem, ezt ő nem tudja leírni. — Legények! — kiáltott föl. — Hát veszni hagyjuk testvéreinket? — Nem, nem. — Akkor hát előre! Vegyük ki őket a muszka kezéből. Villámgyors és szilaj roham . . . Az oroszok vonala szétszakad, a két sebesültet a honvédek kiragadják az ellenség gyűrűjéből és folyton harcolva, biztos fedezékbe vonulnak velük. Most már aztán vígabban vette elő Jakubcsó szakaszvezető noteszét, hogy ezredese számára hű jelentést szerkeszszen a megfigyeléseiről (van az ő pompás noteszében e célra kitöltendő blanketta is!). Ez az első dolga. A második dolga: fiatal fasudarakból és ágakból nagy gyorsan primitiv szánt üttet össze a sebesültek számára. A jelentést elküldi az ezredesnek, a sebesülteket el viteti a kötözőhelyre.
