Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A honvédszakaszvezető notesza
31 Most aztán ismét be a hófüggönyök közé, új kalandok felé. A csapat ott bolyongott a hegyek közt. A cél a 876 méter magasan levő vasúti alagút, melyet alkonyatkor érnek el. Itt nagy csatamező terül el. E helyen véres harc dühöngött. A havazás elállt és a kísérteties sápadt világosságban sajátságos fehér halmok gömörödtek mindenfelé. Ha megkotorta az ember a halmok hótakaróját, elesett oroszok fakó arca bámult föl reája. A halottak e mezején síri csöndben kóválygott a honvédek járőre, akárcsak valami szellemraj. Maguk is halkítják lépteiket, amint feltörekszenek a magaslatra, mert tudják, hogy az ellenség gyomrában járnak. Csakugyan, a magaslatról tompa dobaj, érces csörömpölés és lódobogás hallatszik. Semmi kétség: ellenséges tüzérség zakatol fölfelé. Jakubcsó éles szeme már meg is állapítja, hol helyezik el az ágyúkat. Hej, ez jó falat a buzgó szakaszvezetőnek és a — noteszának. Vígan fut a piros nyelű ceruza a fehér lapon s megy a jelentés az ézredparancsnoknak. Jelentem . . . itt és itt az ágyúk ... az alagúttól jobbra száz lépésnyire . . . Aztán folytatódik a veszedelmes cserkészet. Kegyetlen hideg van. Sajog a honvéd körme, a lehellet a bajuszra fagy és a csontot akárcsak fűrészelné a hegyi szél. Tüzet azonban nem lehet gyújtani, mert a halálnak gyújtanának világító jelet. Es gondold meg szíves olvasó! Négy nap és négy éjjel kószált és tanyázott Jakubcsó járőr a hegyek közt, az ellenség torkában, de az ellenségtől észrevétetlenül. Ott rendezkedtek be, sziklák és hó alatt, éjjeli szállásra, az alagút közelében. Február 12-én végre jutalmát nyerte a honvédek minden szenvedése. Elkezdtek muzsikálni ágyúink és valamennyi lövedék pontosan a 876-os magaslaton levő ellenséges állásba csapott. A hatás megsemmisítő volt. Bezzeg, büszkén hallgatta a hangversenyt Jakubcsó szakaszvezető, mert ebben az eredményben nagy része volt neki meg — a noteszának. Az a helyzet azonban, melyben Jakubcsóék voltak,