Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A honvédszakaszvezető notesza
29 járőrparancsnok, mert törik, szakad, de kikémleli az ellenség állásait és arról pontos tudósítást küld parancsnokának. Arról híresek a magyar altisztek, hogy nagyszerűen értenek a kémszemléhez és pontos jelentéseket tesznek a tapasztaltakról. Szemmértékük kitűnő, pompásan megfigyelnek mindent, eszesek, értelmesek, mindig megbízhatók. A magyar katona e becses tulajdonságairól már nem egy elragadtatott hangú tudósítást közöltek a csapatainknál levő külföldi haditudósítók is. Jakubcsó szakaszvezető ez értelmes magyar «kém- szemlészeknek» a javához tartozott. A «nagy ezüstöt» is ilyen felderítő munkával szerezte meg. E működésében nagy szerepe volt az említett notesznak, melybe ő mindent pontosan följegyzett. A legnagyobb golyózáporban is elővette a noteszt és följegyezte tapasztalatainak eredményét s ha nagyon zavarta munkájában az ellenség, csak hirtelen keblébe dugta a noteszt, fogai közé vette a ceruzát és közébe durrantott néhányat a muszkának. Aztán folytatta a be nem fejezett jegyzést. Mikor a nagy ezüst érmet megkapta, egy pár golyót is szerzett magának a bordái közé, de alig épült föl súlyos sebesüléséből, visszasietett a harctérre és 1915 február 9-én önként jelentkezett egy veszélyes területen való felderítő útra. Ez volt az ő ötnapos kémszemléje, melynek híre nemcsak a saját ezredében, hanem szomszédos ezredekben is elterjedt. Kiválasztotta magának a járőr embereit, egy tizedest és tizenkét honvédet, kemény vágású, markos legényeket, kiknek bölcsője arra a Bakonyszélen ringott, átvette a parancsnok utasításait, ellátta magát több napra való harapnivalóval és nekilábalt vitézeivel a hó birodalmának, — természetesen otthon nem felejtvén a híres noteszt. Hát mennek, gyalogolnak Jakubcsóék sűrűn pölyhöző hóban, mely már tegnap óta hull a kiszakadt mennyei párnákból. A járőr olykor övig gázol a hóban s ugyancsak emelgetni kellett a bakancsot, hogy előre juthasson, így vergődtek Szokoliki faluig és érték el a nyugatra vivő
