Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Osmanovobrdo
155 Osmanovobrdo. 1914 augusztusában történt. A 33-ik gyalogosezred első zászlóalja folyton az ellenség sarkában volt és folytonos harcban mind messzebbre szorította vissza. Az ellenség az Osmanovobrdo mellett sáncolta el magát és most arról volt szó, hogy egy hatalmas lökéssel kidobják onnan, mert az állás erős volt és a szerbek kétségbeesetten harcoltak. A derék aradi harminchármasokat a legszívósabb ellent- állás sem riasztotta vissza. Már az előző napon, augusztus huszonnegyedikén, mikor arról volt szó, hogy az ellenséges állásokat földerítsék, az első század egyhangúan, önként jelentkezett járőrszolgálatra, úgy, hogy Kapót Ferenc József tartalékos szakaszvezető és címzetes őrmesternek, aki a járőrt vezette, sok dolga volt, amíg kiválaszthatta a lelkes ifjúságból embereit. Végre megalakult a járőr és megindult. Csakhamar ellenségre bukkant, egy szerb szakaszra, melyet egy tiszt vezetett. Az őrmester habozás nélkül megkezdte a tüzelést a többszörös túlerő ellen, ő maga lőtte le a tisztet, annak néhány emberével együtt. A szerbek rendetlen futással menekültek vissza, a kis csapat elől, védő fedezékeikbe. Azonban huszonötödikén meleg világ járta arra. Kriszten Emil tartalékos őrmester fáradhatatlanul cipelte a lövőszert a rajvonalba, akárhogy zengtek és fütyörésztek körülötte a szerb golyók. Társa, Zecha Hubert embertől emberig, szakasztól szakaszig sietett, mindenhova, ahol a tiszt vagy altiszt elesett, lelkesítve, a csapatot rendezve, jó példát szolgáltatva. Végre mégis ott voltak az ellenséges állásnál. Prunner hadnagy már rohamra vezette szakaszát az ellenséges tüzérség ellen, mikor szíven találva összeesett. Ekkor az arcvonal elé ugrott Schönwälder József törzsőrmester, magával ragadta a katonákat és a szerb tüzérség nagy sebtén ehramodott. A többi szakasz és század eközben behatolt az ellenséges állásba, legelői rohant Klimesch Miksa tartalékos
