Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Vadászaink
156 szakasz vezető és Langer János számvevő altiszt, aki egy elesett bajtársa puskáját kapta föl és a rohamban részt- vett. Elkeseredett dulakodással kiverték árkaikból a szer- beket, akik menekülés közben is kétségbeesetten védekeztek. Egy ellenséges tiszt visszalőtt üldözőire és Skacel tartalékos gyalogost súlyosan megsebesítette karján. Lángoló düh vei ordított fel a tartalékos: — Ezt a fickót lelövöm, ha addig élek is! Minthogy lövőszerét már régen ellövöldözte, egy sebesülttől elvette töltényeit, előrevánszorgott és addig lőtt a szerbek után, amíg a tiszt elesett. Csak akkor vitette magát a kötözőhelyre, mikor bosszúszomját kielégítette. Akkor már a győzelem is a mienk volt. A vitéz harminchármasokra dúsan hullott az ezüstérem-eső. Schönwälder, Zecha és Kriszten őrmesterek, valamint Skacel gyalogos megkapták a «nagy», Kapót, Langer és Klimesch a «kis» ezüstöt. Vadászaink. A komáromi 19-ik tábori vadászzászlóalj egyik századát harcászati okokból vissza kellett vonni. Ivancsics János fővadász harminc vadásszal fedezte ezt az ellenségtől észre nem vett helyváltoztatást. Tízszeres túlerő ellenében hősiesen védte az erdő szélét. Egyszerre észrevett egy oroszt, aki kézigránáttal a magyar vadászok állásába akart lo- pózni. A fővadász a muszkát tíz lépésnyire engedte közeledni és aztán jól célzott fejlövéssel leterítette. Később súlyosan megsebesült a vitéz fővadász, ennek ellenére be- osztásábsn maradt és bár vérezve és vánszorogva, a zászlóalj további harcaiban is résztvett. Fontos hírszerző jár-