Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Ötszörös túlerő ellen
154 borúban a férfinak kötelességszerűen kell megtennie. Ez az oka, hogy sok csöndes, egykor ártatlan polgár a háborúban egyszerre megváltozik, a csöndes ember lármás Rontó Pállá, a szelid nyárspolgár mindég rohanni kész hó'ssé és az óvatos családapa vakmerő és kalandvágyó vitézzé válik. A szunnyadó indulatok, melyeket a béke évei elfojtottak, most kitörnek. Ilyen harcias hőssé vált Jassó őrvezető, ki a polgári életben szintén csöndeskén élte egyhangú napjait. Ha veszedelmes vállalatról volt szó, azonnal önként jelentkezett és különösen azokat a járőr-kiküldetéseket kedvelte, melyek rettenthetlenséget, találékonyságot és bátorságot követeltek. Egy 1915 januáriusi napon Jassót Ksany mellett levő megerősített állásunkból járőrrel küldték ki, hogy megállapítsa az ellenség hadállását és erejét. Ötszörös túlerőre talált és megtudta azt is, hogy az oroszok csapataink megtámadását tervezik. Kutatásai közben annyira előre merészkedett, hogy hajszál híján múlt, hogy visszavonulását el nem vágták. Már körülfogták járőrével együtt és a fogság elkerülhetetlennek látszott. Jassó elhatározta, hogy inkább a halált választja, mint a fogságot. A kis csapat megkísérelte az ellenség gyűrűjének áttörését és csakugyan sikerült egy gyöngébb ponton átszakítani az oroszok láncát. Csakhamar találkozott egy másik járőrünkkel és ezzel egyesülve, bravúros lendülettel magával ragadta a csapatot. Ahelyett azonban, hogy hátrafelé menne, előrenyomult. Meglepte az oroszokat és azokat, akik az imént, még őt elakarták fogni, futásra kényszerítette. Ennek a futásnak az volt a következménye, hogy a túlnyomó ellenség tervezett támadásáról lemondott és a mi állásunk ezzel meg volt mentve. A derék őrvezető most az elsőosztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosa.
