Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Az égő erdő
123 kozák csordák martalékává válunk valamennyien és ellenség itatja lovát Tiszában, Dunában! A kürt hangjára talpra ugrik a honvédcsapat és félig a lábától, félig a kürtszótól vitetve, mindent elsodró eró'vel veti magát az oroszok rohamvonalára, összerobban a két csapat. Dolgozik a szurony, a puskatus, szemtől- szembe, egymásra lihegve, egymást ledöntve és torkon ragadva ... Ës az ordításon, hörgésen át tisztán hallatszik Sas József kürtjének szilaj, lelkes buzdító szava. Minden ilyen hang, mely átrecseg a harcon, némely muszkának a lélekharangja. Ez a kürthang megdideregteti az oroszok lelkét s itt-ott már elszakadozik egy csoport orosz és fut visszafelé, a többi fölemeli kezét. A kürt muzsikáját jól megfizette a muszka: egy orosz százados és száz legény foglyul ejtésével. Ha majd egyszer, az otthoni csárda ivójában, a cigány fogja húzni a vitéz Sas kürtös fülébe, joggal szól majd ígyen: — Nesze, more, ez a rongyos forintos a nótádért, — de tudd meg, hogy az én kürtnótámat, ott fenn Byctawa mellett nagy arannyal fizették! Az égő erdő. A mosztalovicei harcokban a 32-ik honvéd gyalogezred nagyon veszélyes helyzetbe került. Rajvonala szabadon nyúlt el az erdő felé, ahova az oroszok befészkelődtek. A fák lombjai közül, melyekre az ellenség lövészei felmásztak és amelynek vastag törzsei őket kitünően fedez-
