Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
Az égő erdő
124 ték, könnyebben tudták a mieinket lőni. A sűrű lombok az oroszok mozdulatait is elrejtették és zöld lombfalaik mögött szinte észrevétlenül bujkáltak. Szabad térről megrohanni, irtózatos veszteséggel járt volna. De mégis ki kellett űzni őket az erdőből, mert máris sok vitéz honvéd szürkeruhás alakja feküdt mozdulatlanul a mezőn. Semmi sem borzasztóbb a vitéz katona szemében, mint mikor védtelen célpontja az ellenségnek. Ez a honvédezred egyike volt a legvitézebbeknek, mindig számíthatott kitartására a parancsnok és így most sem rendült meg, de látni való volt, hogy lassanként megsemmisül, ha a helyzet meg nem változik. Azonkívül óriási orosz gyalogos tömegek kezdtek az erdőn kívül is gyülekezni. Katona András őrvezető erre bátor tettre szánta el magát. Így szólt társaihoz: — Az ellenséget ki kell kergetnünk az erdőből és mivel nem megy ki, vele kergetjük az erdőt is. A katonák nem értették meg Katona András szavait. Hogyan lehessen az oroszokat erdőstől elkergetni? Hiszen ilyesmi csak a mesékben fordul elő. Katona őrvezető azonban hamarosan megmutatta, hogyan kell az erdőt elkergetni muszkástól. Tűzzel. Gyorsan összenyalábolt mindenféle gyujtószert, bátran felugrott pici fedezékéből és az erdőszélig rohant, mely négyszáz méternyire volt a honvédek rajvonalától. Jégeső gyanánt zúgott, kopogott körülötte az orosz puskák golyója, ő azonban sértetlenül ért az erdőszélig és csakhamar fellobogtak a tűz kis sárga nyelvei az erdőben. Először csak egy, utána második, harmadik és egyszerre óriási láng tört föl egy fenyőfa koronájából. Katona pedig folyton dobálta a gyujtóbombákat s szalmacsóvákat az erdőbe. Rémülten kiáltották az oroszok: — Az erdő ég! Csakugyan óriási lángfal emelkedett az oroszok és a honvédek közt. Az oroszok a folyton harapózó tűz miatt kénytelenek voltak az erdő nagy részét kiüríteni. Így kergette el Katona őrvezető a muszkát erdőstül, mert a le
