Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

A győri bakák kürtöse

122 tok új Sodomává és Gomorrhává változtatták. Elő lény nem bírta már a fém, tűz és fojtó gőz e záporesőjében való tartózkodást. A sebesültek fájdalmas jajgatása megrázott minden ideget, a honvédek puskái már nagyon csökkent számban dolgoztak és amíg a még lövöldöző katona golyóit küldözte az orosz felé, égő agyában zavaros gondolatok keringtek. A büszke csapatot az oroszok írtó tüze szét­zilálta, összetörte. Es mi történik a szomszéd századokban? Azok is ingadozni kezdettek s ha most egyetlen félreértett kis szócska tolakszik ide az elfásult, vérző katonák közé, megtörténhetik, hogy kiüt a pánik. És magyarok fussanak? Nem, nem ... A százados látja a baj közeledését, mint egy régi, soha meg nem hódított várban egy idegen, különös láng felcsillogását. De tudja azt is, mi kell a magyar­nak! Popovici Aurél százados azonban sohasem volt tűnődő természet. Odakiált a kürtösnek: — Kürtös! Rohamot fújj! Sas József neve a hetedik század kürtösének. Már régen lesi, zsákmánya körül lappangó tigris gyanánt, ezt a parancsot. Most aztán, itt a kedvére való parancs. Ah, úgy fogja ő fújni azt a kürtöt, hogy a holtak is fölébrednek és dermedt kezük a puska boldogabbik végét keresi . . . Azután pedig maga is verekedni, dulakodni, vérben gázolni akar. Vad szökésekkel fönn terem a mellvéden és meg­fújja kürtjét és a hangszerből kiszáll, kiharsog, kidörög a rohamjel! Az a hang! Oly tiszta, oly éles, mint egy kemény, el­szánt, katonás parancsszó; azután oly hízelgő, mint az édes anya könyörgő hangja ott a győri Duna partján; majd sötéten elszánt, mint az édesapa és öregapa búcsú­szava: Isten veled, gyerek, ne hozz ám szégyent a magyar névre! így búcsúztak az öregek és ezzel küldi a győrieket harcba a kürt. Hogy tört bele a honvédek szívébe ez a hang! Mint a vészharang, mint a kedves sikoja, mint a vihar zúgása, mely a Duna és a Rába mellől elviszi hozzájuk Magyar- ország és a szülőföld kiáltását: Vigyázzatok! Ha ti hátrál­tok, falvainkra és városainkra száll a vörös kakas, rabló

Next

/
Oldalképek
Tartalom