Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)

Zászlósaink

110 valóságos golyózápor árasztotta el s ugyanakkor felszólí­tották, hogy adja meg magát. A zászlósnak eszeágában se volt, hogy ezt a szívességet megtegye az orosznak, habozás nélkül hurrá-kiáltással beugrott a házba. Emberei vele ordítottak és utána özönlöttek. Három orosz a rettent­hetetlen zászlóssal szembeszállt; ezeket pisztolylövéssel ő maga terítette le. A legénység, melyet parancsnokának vakmeró'sége magával ragadott, oly dühvei tört a sötétben az ellenségre, hogy rövid idő alatt az oroszok egy része halálosan megsebesítve a földön fetrengett, 57 embert pedig heves ellenállás után elfogtak. Szajkovits zászlós az arany vitézségi érmet kapta. * 1914 őszén az oroszok annyira megerősítették Stary- Sambort, hogy a mi derék csapataink, melyek a városkától délre elsáncolták magukat, ismételten véresre zúzták hom­lokukat a sáncokon. Hasztalan kíséreltek meg bármit, hogy az ellenséget, amely abban az időben annyira túlszár­nyalt minket tüzérségben és emberanyagban, megingassuk, minden kísérletünk meghiúsult. Ezekben a súlyos harcokban Szily László, 82-ik gyalog ezredbeli tartalékos zászlós fényes bizonyságát adta nemcsak nagy személyes bátorságának, hanem a szerencsés vezetésben való kiváló tehetségének is. A zászlós minden más parancsnoknál inkább hivatva van arra és inkább van abban a helyzetben, hogy szakaszára befolyást gyakoroljon, mert ő állandóan érintkezésben van a legénységgel, ismeri annak kedvét, hangulatát és azt a legjobban kihasználhatja. Szily zászlósnak az 1914-iki őszi véres csatákban volt legnagyobb érdeme, hogy szakaszát tudta lelkesíteni és vezetni s az ő csapata a saját állását a legnagyobb nehézségek közt is megtartotta és adott alkalommal nemcsak, hogy sikeresen visszaverte az oroszok ellentámadását, hanem 120 foglyot is ejtett. Szakasz­parancsnoki rátermettségét avval is elismerték, hogy az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom