Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink - Katonáink hőstettei a világháborúban (Budapest, 1916)
A hős ikertestvérek
85 A síkról domb emeli fejét az égnek. Ha sikerülne ennek az ormát észrevétlenül elérni, nagyon értékes pozíció birtokába jutnának csapataink, melyró'l nagy csapást lehetne mérni az oroszokra, akik alig kétszáz lépésnyire fekszenek onnan. A dombig azonban ezer lépés az út és minden lépés balált rejteget, mert a terület nyitva van az ellenség felé. A baka tud, ha kell, észrevétlenül menni, ebben ő nagy mester és a két ikertestvér pompásan tudja a terepet, még az ilyen nyilt terepet is kihasználni, hogy lehetó'en eltüntesse az embereit. Csak az a kérdés, valóságos-e a nyugalom az orosz harcvonalon, vagy csak színleges. Vájjon nem lesi-e már rég zsákmányát az orosz ragadozó, róka módjára, mely a türelmével és alattomosságával nyeri el prédáját? Az utóbbi eset volt a valóság. A század már csaknem elérkezett a dombig, mikor egyszerre rájatört a háború egész pokla. Srapnellek robbantak szét a csapat fölött, srapnellek búgnak fölöttük és szétszakadnak, szétszikráznak suhogva, sziszegve, jajgatva földbe és emberbe. A gránát belemarja magát a földbe és göröngyből meg vasból való szökőkutakat röpít föl a levegőbe. És elkezdik a géppuskák dobolni az ő pokoli, egyhangú nótájukat. A század kereszttűzbe jutott. Ilyen borzasztó kereszttűzben néhány perc múltán, negyed óra alatt gyakran már összeomlik a támadás. Nagyobb csapat is megbátrál a halálangyal ily szilaj dühöngésében. A század nem hátrált. Az ikrek ott mennek a század élén, a lelkesedésnek és bátorságnak egy-egy vezérlő lángja mindkettő. Egyik rögtönzött fedezékből a másikba vezetik embereiket. Háromnegyed óráig tartott az út a dombig. Máskor egyetlen nekifutás elegendő lett volna, nem is egészen egy perc, hogy ezt az utat megtegyék. Most háromnegyed óra és a százharminc katonából már csak negyvenöt volt harcképes. Ám a dombot elérte a csapat és a két Törökkel élén ott liheg már ormán. Az ezred parancsnokságának eközben jelentették, hogy
