Kovács Eleonóra (szerk.): Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából - Forrásaink a reformációról (Budapest, 2018)
I. DOKUMENTUMOK
jutalmat azért nem adván, azt a papnak és mesternek szükségére kocsi szám szerint amint a conventio vala, behordták. A 2-dikra semmit. A 3-dikra. Tiszteletes Kiniti Sándor drávaszerdahelyi (Szerdaheli), és Horvát János márfai prédikátor és Cseh Benjámin siklósi nótárius75 urakat, mint a tanú után valókat a hivatalban gondolja alkalmatosnak lenni. Harmadik bizonyság Czégény András, 45 esztendős, reformata vallású feleséges, szavai rector,76 letett hite után vallja. Az 1-sőre. Hogy a tanú 1795-ik, 1796-dik és 1797-dik esztendőkben a Vaiszlói Reformata Ekklésiában rektoroskodván, tudja és bizonyítja, hogy a Vaiszlói Reformata Ecclésia az ő számára akkori conventio szerint, minden két pár lélek egy kocsi, a prédikátornak pedig minden pár egy kocsi fát a méltóságos uraság erdejében ingyen, és akármi módon nevezendő jutalom nélkül vágván, azt ekklésia számára bé hordták. A 2-dikra és 3-dikra semmit. Negyedik bizonyság öreg Csőmé János, reformata vallású, mintegy 70 esztendős tésenfai lakos letett hite szerint vallja. Az l-sőre. Hogy ő 23 esztendőkig folyvást Vaiszlóba lakván, és már ennek előtte 12 esztendőkkel Tésenfára által költözködvén, a fent megmondott esztendők alatt, mind papnak, mind mesternek számára a méltóságos uraság erdőjében vágván a fát ingyen bevitte volt nékiek, és az illyes fáért soha a méltóságos uradalomnak bért, sem a tanú, sem pedig a többi laktársai nem fizettek. Ötödik tanúbizonyság Naszvadi Sámuel, 52 esztendős reformata vallású feleséges, Vaiszló és több helységeknek hites jegyzője letett hite után vallja. Az 1-sőre. Az 1780 esztendőtül fogva minden nevezetes dolgokra emlékezvén vallja, hogy (amint minden kétség nélkül annak előtte is) úgy azon idő olta rendszerint minden helybéli gazda méltóságos uraság erdőiben prédikátor részére egy szekér tűzifát vágott és adott minden esztendőben. Az oskola tanítónak pedig az olyan gazdák, kik két párral, vagy többen voltak hasonlóképpen esztendőnként egy szekér fát vágtak és adtak, ismét az oskolafűtésre a tanuló gyermekek téli időben minden nap reggel és délben a szülék házátul egy-egy darabocska fát vittek, és ez így ment 1804-ik esztendőig. Mely tűzifázást mind a Budai Apácák alatt, mind minekutána a felséges Kamara ezen jószágot által vette a méltóságos uraság minden pénz fizetés, vagy más legkisebb jutalom nélkül ingyen engedte. 1804-ik esztendőben Szotner Bernárd akkori valdbereiter77 úr azt tanácsolta a községnek, hogy ezen szekér számokbul álló tűzifa helyett inkább bizonyos öl számra meghatározandó fát adnának a prédikátornak és oskola tanítónak, mint vagyon a pécsváradi uradalomban is. Mely szerint az akkori 75 nótárius (notarius, lat.): jegyző 76 rector: református iskolatanító 77 valdbereiter (Waldbereiter, ném.): lovaserdész 28
