Kovács Eleonóra (szerk.): Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából - Forrásaink a reformációról (Budapest, 2018)
I. DOKUMENTUMOK
districtualis praefectus Grabarics Lázár úrhoz folyamodván a község, onnan nyert bizonyos resolutiót78, hogy az eddig szekér számra adott tűzifa helyett ennek utána a prédikátornak 18 öl, oskola tanítónak 6 öl és az oskolafűtésre 4 öl fa méltóságos uraság erdőiben a község által felvágattatván, esztendőnként kiadattassék. Mely is azon szerint minden esztendőre téli időben ugyan legkisebb fizetés és jutalom nélkül kiadattatott. A 2-ikra. Az 1809-ik esztendőre kiadott 28 öl fáért vett legelőszer nemes Trösch- ler (Tresser) Antal79 Tiszttartó úr ezen községiül negyven forint bankócédulákban álló fizetést, oly erőltetéssel pedig, hogy a következő időre semmiképpen nem adott fát, addig, míg azt le nem fizették. Mi fundamentumon kezdődött légyen ez, arrul a tanú csak azt mondhatja, hogy a tisztelt tiszttartó úr, kinek princípiuma80 az volt, hogy az ezen uradalom jövedelmét mennél többre vihesse, és az által, az eddig való jövedelem csekélysége miatt már-már eladandó jószágot a felséges Kamaránál megtarthassa. Látván azt, hogy ezen helybéli prédikátornak és oskola tanítónak 28 öl fa csak a districtualis praefectus úrnak resolutiója mellett adattatik, és pedig 1804-ik esztendőtül fogva - elhallgatván azt, hogy ezen község előbb is (noha más módban) szabadon élt az efféle faizással - oly jelentést tett az eránt a nagyméltóságú Helytartótanácsnál, és úgy munkálkodott, hogy ezen jelentésére olyan felséges rendelés jött a nagyméltóságú Helytartótanácstul, hogy azon fa ingyen nem adatik, mivel meg nem mutathatják, hogy azzal annak előtte is szabadon éltek volna. Mely kegyelmes rendeléshez képest az 1809-ik esztendőtül fogva a 28 öl fa pénzbéli fizetésért adatik. Azonban, vallja a tanú, hogy, valamint annak előtte mindenkor, úgy a normativus 1791-ik esztendőben és annak utána is 18 esztendők alatt szintén 1809-ik esztendőig a többszer említett tűzifa ingyen adattatott, és azért a község teljességgel semmit nem fizetett. A 3-ikra. A jelenlévő tanúkon kívül nemes Fehér vármegyében pátkai helységben lévő prédikátor tiszti. Jeremiás Sámuel úr, ki 1804. és 1805. esztendőkben, és nemes Csongrád vármegyében Szentesen lévő prédikátor tiszti. Dobosi Mihály úr, ki 1808. esztendőtűi fogva öt esztendőkben (mely idő alatt a fizetés béhozattatott) itten prédikátorok voltak, úgy a valpói uradalomban lévő erdő inspector Szotner Bernárd úr, ki itten Vaiszlóban 1799-ik esztendőtül fogva 1806-ik esztendőig valdbereiteri tisztben volt alkalmatos tanúk lehetnének, amint az idekapcsolt tanúbizonyság leveleik mutatják. Egyszersmind az ezen uradalomban lévő helységeknek minden éltes lakosai. Hatodik tanúbizonyság Kiniti Sándor feleséges 34 esztendős, a Szerdaheli Reformata Ekklésiában prédikátor, letett hite után vallja. 78 resolutiót (resolutio, lat.): határozatot, döntést 79 Tröschler Rókus Antal vajszlói tiszttartó (1807-1811) 80 princípiuma (principium, lat.): elve 29
