Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
442 A MOHÁCSI VÉSZTŐL Itt a helye, hogy Pécsnek és Baranyának vallási viszonyait megtekintsük. Mint föntebb láttuk, a reformáczió Baranyában igen alkalmas talajra akadt; a mozgalom már a mohácsi vész után indult meg. Burgió pápai követ levelezéseiből1) tudjuk, hogy maga a nép kezdetben II. Lajos alatt igen ragaszkodott régi vallásához, mert a pápában látta az egyedüli embert, ki segítséget Ígért és adott a török ellen, innen van, hogy a haza veszélye közepett, 1525-ben hozták meg a vállásgyillőiét törvényét, „Lutherani comburantur“. A mohácsi vész után e szegény nép éppen olyan ellenszenvvel telt el a pápai vallás, mint az urak iránt, mert egyik se tudott rajta segíteni. A katholikus egyházi intézmények olyanok voltak, hogy azok átalakításának szükségessége általános meggyőződéssé vált. A kérdés a körül foroghatott, vájjon az átalakítás mi módon történjék, mik azok, a melyek a vallás lényegéhez s nem annak külsőségeihez, vagy a sallangokhoz tartoznak, s hol van e kettő között a határ. Ez átalakítás szükségének érzete csak siettette a kérdésnek bármely úton való megoldását. Mikor a lutheráni „comburantur“ elvét kimondották, nem tartották fölöslegesnek a kath. egyház reformáczióját. Egyik erős mozgatóját az egyház reformáeziójának Perényi Imrében vélik a protestáns egyházi Írók fölfedezni,i) 2) de teljes bizonyítékot erre eddig nem nyújtottak. Azonban históriai ténynek lehet venni, hogy ez csakugyan így volt, mely kezdetijén csupán a kath. egyház reformálására törekedett, a mohácsi vész után már a szétválás csírái is kezdtek serkedni; mutatják a protestáns kézen maradt s protestáns irók által is közvetlen a mohácsi vész utáni időkre vonatkoztatott egyházi énekek ilyen kifejezései : ..Elvetted tőlünk királyunkat, Földhöz verőd a mi koronánkat“ stb. Szervezett protestáns hitközségek ez időben nem voltak, de a reformáczió eszméje élt. Capura magbaszakadtával 1752-ben a siklósi uradalmat összeírták, mely a fercnczrendiek monostoráról is megemlékezik, hogy a gyógyszertári helyiségükben (in dispensa patrum) egy jeles szobor áll, mely egy kondor lurtü ifjút ábrázol, kürttel a jobb kezében, e fölirással : „Emericus Pereni supremus Comes Abaujvariensis reformatae Ecclesiae gubernator.“8) Ez azt látszik igazolni, hogy Perényi a református mozgalomnak nyilvánósan élére állott s azon maradt akkor is, mikor a szakadás kérdése kezdett előtérbe nyomulni. Az 1543-iki eseményekkel Baranyát és Pécset papjai elhagyván, nem volt senki, ki a katholikus érdekeket helyes módon védeni bírta volna. Az alsó, illetve külső papság nagyobb részt nélkülözte a kellő tudományt, álláspontját az újításokkal szemben megvédelmezni ; de eltörpült plébániáikban megélni se bírván, elhagyták nyájaikat. Ezek teljesen védelem nélkül maradtak, mutatja az 1543-iki összeírás, mely szerént igen sok helyen nem volt kath. pap, a hol pedig előbb katholikus plébániák voltak. i) Mon. Vat. II. I. — 2) Tóth F. M. és Erdély prot. Elekt. históriája 31. lap. — 3) Urb. et Cons. fase. 56. Nr. 44.
