Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 443 Hozzá járult ehez a török kormány eljárása. Ez gyűlölvén a katho- liczizmust, minden vallásnak nagyobb előnyt adott s egymás iránti küzdelmeikben igazat, mint a katolikusoknak ; a hittérítésnek tehát teljesen szabad tere volt. A reformáezió akkép történt : hogy az újító elment az egyes községekbe hirdetni, hogy a régi ős vallást helyre akarja állítani, meg akarja tanítani a népet, Krisztusnak és nem n pápának szolgálni s fölszólította a kath. lelkészt vallási disputára. A kath. pap — ha volt — nem ellenkezhetett, mert segélyt sem egyházi, sem világi hatóságnál nem talált; magát a népet pedig izgatta a kíváncsiság, ki már hallotta az új hit hódításának liirét. Az ily disputák rendesen a templomban s a szentirás fölhasználása mellett történtek. A kath. nép általán nem forgatta a bibliát, az egyház megelégedett az evangéliumok és leczkeszakaszok fölolvasásával s nem igen szerette, ha a szentirás a nép egyeseinek kezébe került, hogy azt magyarázza s általán a kath. egyház elveivel ellenkezik, hogy a szent- i fást egyesek magyarázzák. Innen van, hogy maguk a falusi lelkészek se igen forgatták a szentirást, vagy legalább nem bírtak benne kellő jártassággal. Az ily disputák lényege éppen abból állott, hogy a reformátor a kath. papot állításainak a szentirásból való bizonyítására hívta föl, melyre az a legtöbb esetben nem volt képes s a kath. pap vereségével végződött. A népet pedig érdekelte a hit tanainak ez újszerű és a szentirásból merített bizonyítása, hozzá járult ehhez a reformátornak nagy ügyessége a szentirási idézetek alkalmazásában és jártassága azok fölkeresésében. A nép arra határozta magát, hogy a reformátort fogja követni, többször magával a pappal együtt. A kath. papok látván, hogy egyenkint a reformátorokkal nem boldogulhatnak s kitanulván azok fogásait, több egyén összejövetele mellett hívtak össze disputáeziót, azonban itt is csak kevés eredményt érhettek el. Sztárai Mihály mindjárt a hódoltság utáni évben (1544-ben) jött Baranyába és Laskóba telepedett, melynek valószinüleg akkor nem volt papja ; ő volt az első, ki a hitközségeket a reform-elvek szerént rendezte. 1551-ben Tuknai Miklóshoz levelet irt, melyben elmondta, hogy hét év alatt 120 egyházat szervezett Alsó-Baranyában s a Dráva jobb partjának vidékén és pedig akként, hogy sokan nem láttak különb szervezetű egyházakat még ott se, a hol a reformáezió már harmincz év óta működött. Sok volna, úgymond, a kath. papsággal való küzdelmeket elősorolni, csak annyit mond, hogy mindenütt legyőzték őket s mint farkasokat úgy kergették ki őket Krisztus aklaiból. ') Elmondja itt. Sztárai azt is, hogy ez évben (1541.) két disputa is volt a kath. papokkal Yralpón és Vukováron. Sztárai említette 120 egyházat azonban nem szabad csak baranyai községeknek tekinteni. Lampe ugyanis a XVII. századról szóló jegyzékében az úgynevezett Fölső-Baranyában 50 egyházat, Alsó-Baranyában 25 1 1) Lampe 103.
