Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 395 mely gazdaságát tönkre téve, övéinek egy részét megöletve látta s a török- dúlás ellen magát védtelennek találta; legnagyobb elkeseredéssel fordult azok ellen, kiktől saját védelmét e szerencsétlen időben várhatta volna. Az elégedetlen s tönkre tett tömeg fegyvert ragadott, elállta az úta- kat, megtámadta a nemeseket, mely hiedelme szerént, az országot ily siralmas állapotba juttatta. Baranyavármegye is e zaklatott vidékekhez tartozván, Somogy és Zalával együtt, a baj orvoslása végett közösgyülést tartott, melyen elhatározták, hogy az akkor nagy népszerűségnek örvendő horvát főurat, Frangepán Kristófot fogják a védelemre fölkérni, kit a tótországi rendek Kapronczán szept. 23-án tartott gyűlésen kormányzójuknak és védelmezőjüknek választottak. Nevezett megyék, a gyűlés határozata értelmében, követeket küldöttek Frangepánhoz, fölkérvén őt, legyen nekik is kormányzójuk s védőjük s megígérték, hogy a tótországiak által fölajánlott adót megfizetik ők is. Frangepán elvállalta a nehéz föladatot s azon volt, hogy a fölháborított kedélyeket lecsillapítsa s a parasztságot a nemességgel kibékéltesse. Somogybán és Baranyában Frangepán alkapitánya, Záray Jeromos működött, ki hadseregének egy részét hozta ide.1) Ez intézkedéseket azonban az idők árja csakhamar elsodorta; egy sokkal nagyobb s kimondhatatlan baj érte az egész országot s vele együtt Baranyát, a mikor a pártokra szakadt nemzet két koronázott királyt adott egyszerre az országnak s Perényi Péter koronaőr mindkét király koronázásához hozzájárult. Egyik, mint tudjuk, a Mohácsnál elveszett II. Lajos sógora, Ferdinand s a másik a még Mátyás király korában fölvirágzott Zápolyay- család tagja, János, ki a trónra már Ulászló korában aspirált. Ha a két koronás királylyal az ország csak két felé szakad, még nem olyan nagy baj, mint az, hogy maguk az emberek hajlottak két felé, mert a helyes útat, melyik királyhoz tartsanak, nem bírván eltalálni s hazaszeretet helyett mellékérdekek, vagy előnyök által vezettetvén, majd egyik, majd másik királyhoz csatlakoztak s ezzel magukat a másik fél bosszújának tévén ki: a két veszekedő között csak a pusztulás és végromlás diadalmaskodhatott. Baranya a legsiralmasabb állapotba jutott. A két király közötti ingadozás e kor általános jellege. Maga Perényi, kinek birtokai s állandó lakása Baranyában, Siklóson, vagy Yalpón volt s kiben a király-koronázás kútfejét kell keresnünk, ép annyiszor változtatta meg nézetét, mint a hányszor politikai akczióba került s 1532-ben, Szulejmán távozása után, aTerehegyről származó Bika Imrét azzal a kérelemmel küldte Konstantinápolyba, hogy ő se Ferdinándnak, se János királynak nem akarván hódolni, kéri magát ezek fönhatósága alól kivonni, hogy a maga fejedelme lehessen s hajlandó a császárnak évi adót fizetni, mit, ha Szulejmán el nem fogadna, kéri annak titokban tartását. *) *) Jászay : A magyar nemz. napjai 63—65.
