Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL ÍSÍ() töltött, melyek előkészülettel s a vendégek bevárásával teltek el. Beiktató kir. biztosnak őfelsége a pécsi püspököt nevezte ki, ki mindent megtett az ünnepély emelésére. Pécs városának díszöltözetei, melyek a fölszabadulás ünnepélyén szerepeltek, ismét napfényre kerültek. Az ünnepélyes bevonulás július 8-án történt. A menet a király-utczán (akkor nagy-utczán) és a barátok-utczáján húzódott végig a püspöki várba, honnan elsőben a várostemplomba mentek istentiszteletre és innen a vármegyeházára. A fölvonulásban a vármegye összes tagiain kívül : Lymburg Styrum Károly gróf, Széchenyi Ferencz gróf, Eszterházy Ferencz gróf, Lymburg Styrum János gróf, Perényi Imre gróf, Forgácli gróf, pókatelki Kim du Miklós apát és ifjú Végh István vettek részt. A vármegyeházán a kinevezési okmány fölolvasását az ünnepélyes eskü követte, mire a pécsi püspök beszédet mondott s az új főispánt bevezetettnek jelentette ki. Erre a főispán, alispán és Sauska Ferencz főjegyző mondcfttak beszédet. A vármegyeházáról ismét a várostemplomba s onnét a püspöki várba húzódott a nép öröm- ujongása között a menet. Másnap azonban rendes és csendes közgyűlést tartottak. Végh Péter ép úgy, mint előde, rendes hivatala mellett csak mellékesen viselte a főispáni méltóságot s már a beiktató közgyűlés lezajlása után elhagyta a vármegyét. Ezután csak az évek őszén találkozunk vele újra, mikor néhány napot tölt Pécsett. 1784-ben pár hétig időzött Pécsett, de nem főispáni minőségben, hanem mint királyi biztos, hogy a káptalan és Pécs városa között a kiegyenlítést megkísérelje. A Pécs városa fölszabadulását kancsal szemmel nézők csakhamar megkezdték ellenségeskedéseiket. Elsőben is a vármegye tiltotta meg a városnak, hogy a város saját piaezán a hal árát ne szabályozhassa, mely természetesen ag úri elem érdekeit sértette. Majd Pécs nemesi lakói emeltek panaszt a vármegyénél, hogy a domestica és a plébános fizetése iránt a város őket is megadóztatja, mire a vármegye hivatkozva az 1715. évi 77. t.-czikkre, a nemesek adómentességét rendeli el. A leghevesebb támadó azonban a pécsi káptalan volt, moly ez időben veszítvén el drávántúli tizedeit, a püspöki megye megcsonkításával ingerült kedélylyel nézett a fölszabadulás folytán támadt újabb megcsonkítás elé. Az összeg, melyet a káptalan veszített, tetemesen nagy volt. A peresített tételek összegét Pécs városa 1793, évi április 2-án tartott tanácsülésében fölbecsülvén, azt egész addig 22.000 fiúban állapította meg. 1782-ben protestált a káptalan a vármegye előtt a város ellen, hogy az Üröghön és Meszesen kilenczedet és tizedet követelt, hogy a Melczer- féle házat fölbecsülték adó alá, hasonlóan a balokányi malmot s a Pettye vizén lévő kalló-malmot. Több pontban meg is indokolták s az indokolásban legérdekesebb az, liqgy a fölszabadulást törvénybe nem iktatták s másokra nincs hatálya. Petliő József kanonok pedig azért pro testált, hogy a város budai külvárosi házában a nyári bormérést nem engedte meg, mely protestátió azonban csak mellékes ügyként szerepelt. A város se maradt tétlen, mert dikáit nem állapíthatták meg a káptalan nyakassága miatt, mely az okiratokat, melyekkel a pécsi határban
