Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

448 A MOHÁCSI VÉSZTŐL Csakis így magyarázható, hogy a baranyai református püspökség ez idő­ben két részre szakadt s igen sajátságos beosztással lett belőle alsó és fölső baranyai superintendentia, melyből az alsó Baranyamegye keleti s a fölső nyugati részén feküdt s az elsőben Sztárai továbbra is püspök maradt, bár így is anomália állt be, mert Szegedi Laskónak volt lelkésze, de ez is megszűnt, mikor Szegedi lakását Kálmánesára tette át. E viszonyok se voltak tartósak s Sztárai, habár megadta magát az újabb reformoknak és Laskóra is visszatért, helyzetébe többé nem találta bele magát, miért is 1560 körül Baranyából végkép távozva, Gyulafehér­várra költözött. Valószínűleg a törökök mód nélküli kegyetlensége okozta ezt., mert hihető, hogy Sztáraira vonatkoznak e szavak, hogy: „Háromszor fogták el püspök urunkat és kötözve vitték vesztőhelyre, hogy lenyakazzák.“ 1) Szegedi Kis István Kálmánesára főleg Horváth Márké Szigetvár pa­rancsnokának s szomszédai meghívása folytán ment el, de épen ez kel­tette föl a törökök gyanakodását, miért soká itt se maradhatott, mert már 1561-ben egy pécsi kereskedő ármányai folytán Pécsett fogságba vetették, majd Szolnokra hurczolták, honnan másfél évi rabság után megszabadul­ván, lett belőle ráczkevei püspök. A reformátusok egyelőre püspök nélkül maradtak volna, ha egyálta­lán más jelesebb tehetségekkel nem rendelkeznek. 1550 körül, mikor Herczegszőllősön az első református pap, Kákonyi Péter meghalt, utódjául a csalai (?) káptalan egyik tagját, Vörös­marty Illést hívták meg. Sztárainak Laskóról való távozásakor a fel­ügyelete alatt lévő nyájat valószinüleg a nagytehetségü herczegszőllősi papra bízta, ki az átalakuláskor már itt volt s annak elveit bőven ismerte. Szegedi Kis István szerencsétlen esete után ennek superintendentiáját a közbizalom folytán magához ragadván, a kettőt újra egyesítette ugyan saját személyében, de az elnevezések már jogi szempontból is továbbra megmaradtak. Vörösmarty nyáját nemcsak hosszú éveken át vezette és f'öntartotta, de esze és kormányzói tehetségével még ki is szélesítette. így Herczegszőllős nevezetes helylyé vált Baranyában, erről nevezték el a reformátusok püspökségét, mely öt kerülettel, úgynevezett senioratussal bírt. Ezek a budai, czeglédi, tolnai, herczegszőllősi és kálmáncsai senio- ratusok voltak, Herczegszőllős központtal. A kiterjedt püspökség azonban nem bírta magát ily szervezettel föntartani a nagy távolságok és közle­kedési akadályok miatt, miért kisebbre oszlott, bár úgy látszik, a hege­móniát Herczegszőllős f'öntartotta. Az 1576-iki herczegszőllősi zsinaton Vörösmarty Illés mindkét Baranya (Barovia) superattendensének (főföl- vigyázójának) irta magát, a többi megjelent papot akkor már nem szá­mította saját fölügyelete alatt állóknak. Az önkormányzat és hitélet rendszerét a reformáczió az egyházi zsi­natokon állapította meg. A gyűléseket rendszerént Herczegszőllősön tar­i) Füldváry i. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom