Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 449 tották meg, hová az egyes senioratusok legkiválóbb tagjaikat küldöttek. Mennyi zsinatot tartottak Herczeg-Szől/ősön, a történet nem j egyezte föl, de valószinü, bogy vagy évenként, vagy minden harmadik évben látta Herczeg-Szőllős a reformáczió előkelőségeit összeülni s Vörösmarty elnöklete alatt tanácskozni. Egyik legnevezetesebb zsinata volt e nagy református superintendencziának az, melyet 1576. év augusztus 16-án tartottak meg Herczeg-Szöllősön, 40 református pap összejövetele mellett s melynek 47 pontban foglalt határozatát latin nyelven s egyúttal Siklósi Miklós magyar fordításában Pápán már 1577-ben sajtó alá bocsátották. E zsinati határozatok némi világosságot vetnek a szereplő vallások szervi életére és működésére. Az unitáriusok ellen csak egy pontja van a zsinati határozatoknak, mely az egy Istent bárom személyben (trybus hypostatibus) vallja, de nem három Istent, hanem egyállagu (corisubstan- tionalis), együttesen örök s csak sajátságaik által megkülönböztetett személyekben. A katholikus egyház tanai ellen szólnak a zsinat többi határozatai, minda részekben, melyek a szentirásból merített hithez a katholikus egyház által odatoldottaknak látszottak, nem mutat föl semmi küzdelmet, csak röviden okadatolt megállapodásokat'; jeléül annak, hogy ily küzdelem akkoron vidékünkön nem volt. Az unitáriusokkal való küzdelmek, habár területeik, mint láttuk, külön állottak, főkép a nyilvános és ünnepélyesen megtartott disputákban nyertek kifejezést. Térítő-munkálat volt ez ép úgy, mint a reformáczió megkezdésénél a katholikusokkal szemben, de azok gyorsan fejlődtek ki ; a védekezés félszegsége, ismeretek hiánya, tényleges és eltagadbatatlan visszaélések jelenléte hamar diadalra emelte a reformácziót a katholicis- mussal szemben, mely oknál fogva azokat a történet csak általánosságban jegyezte föl. Sokkal erősebb volt a küzdelem az unitáriusokkal, kik missiói munkát teljesítve léptek a reformáczió nyomaiba. E disputácziók emlékét az úgynevezett „Pécsi codex“ tartotta fönn, mely első helyen említi a nagy- harsányi disputát. E község református volt, mikor Alvinczi György unitárius ott szóvitát kezdett, ellenfelét legyőzte s a nép az unitárius vallást elfogadta. Alvinczi Györgyöt, ki neve után ítélve erdélyi származású, papjának meg is választotta s református papját száműzte. Volt több ily disputáczió is a megyében, Laskón, Kopácson ; a megyén kívül a budai, külüdi (?) vitákról történik említés ; ezek azonban legfölebb erkölcsi sikert szereztek, térítői babér azonban nem fakadt utánuk. A nagyharsányi vita s Alvinczi győzelme és ennek következményei már nagyobb port vertek. A vitában résztvevő Jászberényi György, úgy látszik, Nagy-Harsányról egyenesen Pécsre jött folytatni hittérítői munkáját, mi 1571 körül történik. Pécs akkor református volt s népe bizonynyal hallotta a nagyharsányi vita hírét, Alvinczi György győzelmét és kíváncsisággal várta Jászberényit, a szellemi küzdelmet, mert mint 29
