Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A LEGÚJABB IDŐKIG. 691 tizenkét embert s egy lovat vesztettek el. Kitüntették abban magukat Vásárhelyi István százados, Rácz és Vels őrnagyok, Feszti sebész, Schmidegg Károly gróf s mások. ’) Az 1848-ik év a történet égboltozatán egy fényes üstökös, mely föltűnt, hogy ragyogjon és utána elhomályosuljon, s újra eltűnjék. Az értesítéshez képest, melyet a magyar kormány, mint a kamarilla szándékát közölt volt a megyével, már 1849. év elején kimondották egész Magyarországra az ostromállapotot. Nugen grófnak (Nüzsán), ki akkor, mint táborszernagy szerepelt, utasításba adták, hogy Pécs felé menjen előre, Dietrich báró tábornok vezetése alatt álló gyalogság, lovasság' és tüzérséggel szállja meg Kaposvárt, ezekkel, úgy a maga hadaival tisztítsa meg Somogyot és Baranyát a kóborló honvédektől és a lázadóktól, kik bizonyos Damjanics vezetése alatt Eszékre támaszkodva egyesülni akarnak és állítsa vissza ott a törvényes rendet, miként ezt Horváth báró, ezredes Fehérvárait tette.2) A császáriak hadserege január 30-án ért Pécsre és Kelemen kanonok feljegyzése szerint a fekete-sárga zászlót ki kellett tűzni. Tulajdönkép az csak néhány toronyról és a püspöki lakról lógott le. Az első csapat eltávozása után egy másik jött, mely 8 hétig időzött Pécsett s aztán Eszék felé távozott. A szabadságharcz ügye ez időben oly meredeken állott, hogy a higgadtabb közönség egy része, mint a levegőben csüggő merész akrobata játékára, aggódva tekintett a kormány működésére. A vármegye, mely 1849. január 4-iki gyűléséből a mohácsi kerületből még egyszer 600 nemzetőrt küldött Eszék védelmére s további intézkedéseket is tett a folytatólagos megszilárdítás és védvonal erősítése iránt; mégis, mikor a nagy hadsereg a vármegye felé közeledett, még magyar érzelmei eltitkolása mellett is a meghunyászkodásban keresett oltalmat. Schottendorf báró a felső-ausztriai had előcsapotaival Szt.-Lőrinczre érkezvén fölszólította a vármegyét, hogy a béke s törvényes rend helyre- állítására küldjön ki hozzá egy tisztviselőt kebeléből, s a január 29-én tartott rendkívüli ülésből Perczel Imre 2-ik alispán ki is ment Szent-Lő- rinczre. Mikép történt, arra nézve nincs történeti adat, de annyi bizonyos, hogy az érintkezésnek eredménye egy hódolati okirat volt, melylyel Baranyavármegye közönsége í. Ferencz József irányában alattvalói hűséggel és hódolattal viseltetvén, megragadta az alkalmat, hogy az erre vonatkozó okiratot ünnepélyes alakban kiadhassa. A fegyverek élében bízó ellennel szemközt, mit is tehetett volna egyebet a vármegye s okosan tette, mert ezzel az okiratnak mintegy 70 aláírója önmagát a rabság-, kínzás- és haláltól mentette meg, lemondva, akkor már úgy is elérhetetlen álmairól. Schottendorf hada békességesen vonult be Pécsre ; az okirat azonban, melyet még a megyében is köröztetni kellett, csak február 15-én készült i) Közlöny 988. lap. Année Bulletin.
