Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
704 Á SZABADSÁGHARCZfÓL kenységbe lépett megye hathatósan támogatta, elrendelvén a csapatok részére a szükséges élelmezést és fuvarozást. Megtörtént ugyanis, hogy éppen ez időben a Szigetvárról betörő honvédek Szépe János bicsérdi plébánost ki a schwarcz-gelbség gyanújában állott, kirabolták, őt magát Szigetvárra majd Kaposvárra hurczolták s ott tovább egy hónál fogva tartották. De mi ennél sokkal fontosabb, hogy Majthényi junius 20-án a megyéből távozván, Tolnába ment, hol nagyobb számú honvédség tartózkodott, onnan akarván Baranyát újra meghódítani. Báttaszéken ez időben Sey László főbíró jelentése szerint, mintegy 48C0 honvéd s nemzetőr tömörült össze, melynek előcsapatát egy 800. főből álló had képezte, fenyege- tőleg állott a vármegye szélén. E népség birt rendes vezetővel és Majthényi csakhamar belátta, hogy a szervezett császári hadnak, mely erejét Eszékről mindig megnagyobbíthatja, nem leend képes ellenállani ; elhagyva vidékünket az Al-Duna felé menekült. A Báttaszéken tanyázó honvédek azonban továbbra is nyugtalanították a vármegyét anélkül, hogy Stokucha ellenük rendszeres támadással fölléphetett volna, vagy föllépni akart volna. Már előzőleg május 25-én, mikor a cs. had egy része Mohácsról elvonult, éjjel Duna-Szekcsőre törtek, ott fölkeltették Bésán Mihályt s fíésán Jánost. A toronyról letépték a fekete-sárga zászlót s nemzeti szintit tétettek helyére s biztatták a népet, hogy kevés nap múlva nevezetesebb had jön a vidékre, mely azonban nem jött. Egyúttal nyílt rendeletet bocsátott ki Perczel Mór megbízásából Nagy százados, hogy mindazok, kik Eszék vár gyalázatos föladásában részt vettek, 24 óra alatt szemlére jelentkezzenek. A honvédek czirkálása, különösen ha Mohács a császáriaktól üres volt, egész Mohácsig hatolt, hol a kálvinista nép érzelmére nézve a legmagya- rabb s megtörtént, hogy mikor Perczel István a Mohácson levő szénkészletet a császáriaknak átadta, nyílt lázadásba törtek ki, melyet azonban nehány előczinkos megbotoztatása lecsendesített. Julius 15-én történt, hogy a honvédség kis csapata ismét Mohácsra ért, a magyar szellem ébresztésére s föntartására, mikor a császáriak egy hadszakasza négy ágyúval fölfegyverkezve alulról fölfelé jövet találkozott a honvédekkel. À császári csapatoknak ugyan nem volt czél- juk a honvédek üldözése, mert kémekkel az ellenséges népség közt nem rendelkezvén, így a honvédek számáról biztos meggyőződést se szerezvén, nyílt akczióba lépni se mertek. A Duna mellékén való kalandozásuk t'őczélja az volt, hogy a folyamon szállított élelmi hajókat elfogdossák. ez sikerült is nekik. Ez alkalommal 17 hajót hatalmukba kerítettek. A honvédek a császáriak közeledéséről még a városban értesülvén, a mohácsi ref. temető mellett foglaltak állást Zaiz kapitány vezetése alatt ; a császáriak Heinriquez gróf, őrnagy vezetése alatt egy granicsár-ezreddel,
