Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A LEGÚJABB IDŐKIG. 695 s onnan merítette értesítését és tanácsát. Úgy látszik, hogy ez állapot még azoknak a tisztviselőknek se volt Ínyére, kik a hódolatot elfogadták. Perczel Géza első alispán április 25-én jelentette, hogy romlott egészségét kell neki helyreállítania; bizonytalan időre szabadságot kért. Május 1-én azonban hivatalos iratai átvétele iránt intézkedtek, de lényegben tudni sem akart többé hivataláról. Smideg gróf is leköszönt a 2-ik alispánságról, és május 5-én a hat főbírót már arról értesítették, hogy a kir. biztos alispánnak Cseh Edét és törvényszéki elnöknek (mi a 2-ik alispánság volt) Rácz Dánielt nevezte ki. így volt a többi tisztviselővel is; a lemondok helyére újak léptek addig, míg az anyag tartott ; de mikor az is elfogyott, a kir. biztos nem fogadta el a lemondásokat, hanem kényszerítette az egyeseket állásaikat továbbra is föntartani, végre is hivatalt, csekély kivétellel, csak is azok vállaltak, kiknek a megélhetésre egyéb forrásuk nem volt. — Addig; mig Eszék a magyarok kezén volt, Pécs városát tekintették a császáriak hadi központjuknak, habár a sereg nagyobb része Dárda és Bellye vidékén tartózkodott. Eszék eleste után megváltozott a helyzet, kulcsot nyertek a császáriak Pétervárad felé, mely még a magyarok kezében volt és kulcsot nyertek Bácskához s mindkét irányban meg is kezdték a hadi működést. Tudjuk, hogy e harezokat Perczel Mór és Batthyányi Kázmér egy- akarattal, majd egyesülve, majd külön a magyar had dicsőségére vezették, s tudjuk, hogy a zombori tábor, melyben Nugent volt, a verbászi szerencsétlen kísérlet után Bezdánnál a Dunán ismét átkelt és Eszékre vonult vissza. *) Itt a harcz tüze némikép Baranyát is érintette. Nugent ugyanis I nem vonult egyszerűen vissza, hanem úgy üldözték vissza s Bezdánnál a Sebesfoktól egész a Dunáig jött, sőt a Duna jobb partján Batinánál kénytelen volt sánezokat hányatni, hogy az átkelést biztosítsa. A bezdáni sánezokat 300 bezdáni nemzetőr ápril 6-án elfoglalta, mire a császáriak Batina felől heves tüzelést,„kezdtek. A bezdániaknak Zomborból segélyök érkezvén, az ágyúzást még élénkebben folytatták. A császáriak keveset árthattak a nemzetőrségnek, mert jó fedezetük volt, ellenben a nemzetőrség, Batinát lángba borította s ezzel elégett az uradalmi magtár is, melyben a császáriak élelme és lőszere volt; az ágyúzás még ápril 10. és.ll-ikén is folyt s úgy látszik, hogy a visszavonulás Eszék felé tetemes veszteséggel történt meg. A nagy had be se fért volna Eszékre, hanem Batinán, Baranyavárt, Mohácson, Herczeg-Szőllősön, Bellyén tartózkodott, hol élelmezés tekintetében Mayerhoffer eszéki parancsnok alatt állottak, ki kemény leveleket küldözgetett Baranyavármegyére a hadak jó kiszolgálása érdekében. Nugent bácskai kudarcza után látta, hogy a lelkesedés a Dunántúl újra éled s látta azt is, hogy a katonákba se lehet teljesen bízni, mert egy Vargay Mihály nevű ezredbeli hadnagy Pécsre küldetvén toborzani, csak 21-et bírt összeszedni, maga, úgy Kablár József nevű tizedes nem ') Horvútli Mihály II. 460,
