Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
696 A SZABADSÁGHARCZÓL. Eszékre mentek, hanem Baján át megszökvén, a magyarokhoz csatlakoztak. Elhatározta tehát, hogy Tolnán s Baranyán átvonulva az előkelő férfiak s nők egy részét kezesekül magával elhurczolja annak biztosítására, hogy e két vármegye a magyar kormányt s hadat semmivel se fogja többé segíteni. Erről értesítették a „Pesti Hirlap“-ot Pécsről május 18-án, valamint arról, hogy Jellasich a Roth seregétől a múlt évben a magyar hadak és nem a városiak által s nem is a városban elvett és nem is a városba hozott lőszerekért Pécs városára 100,000 írt sarczot vetett. Egyébként Báes felé a harczot tovább is folytatták. Jellasich Budáról elindulva Horváth ezredes mozgó hadait magához vonta s már május 1-én Tolnára ért, honnan Ottingert egy csapattal Pécsre küldötte, a hazafias érzelmű város megl'enyítésére. Pécs város ugyanis, mely a hadműveletek vonalához oly közel esett, magát a császáriak hatalmából kiszabadítani szerette volna; összeköttetésbe lépett a Kaposvárott levő nemzetőrséggel, úgy hogy a három ágyúval fölszerelt zászlóalj, mely a város megszabadítására itt tanyázott, nem is érezte magát teljes biztonságban, félvén a Kaposvárról jövő inváziótól. Ottinger tehát Nadásdon át Pécsre jött, magával hozván egyúttal Budisaolivic gyalog brigádját és Hardegg vasas lovasait s több ágyút. Ily tömeg előtt a város kénytelen volt meghunyászkodni, azonban a mikor elvonultak innen Mohács felé, hova Jellasich május 6-án ért hadaival ; mégis a béke biztosítására 4 polgárt vittek el kezes gyanánt. A város kieszközölte Jellasich bánnál azok szabadon bocsátását s hihetőleg a kirótt sarcz elengedését is, a rend föntartásának föltétele mellett, miért is a város május 13-án kiáltványt bocsátott ki a közcsend föntartása végett. A megállapított terv szerint Jellasich Mohácson, hová egy leendő lúd verésére tette meg ez idő alatt az előkészületeket, bevárta Ottinger hadait, mig Pécsről visszaérkeztek, honnan azután Zágrábba utazott, de már 10-én Eszékre tért vissza. A Duna partján töltött idő alatt Jellasich hada nem viselte magát egészen tétlenül. Miután Bajánál ágyúval ellátott honvédek jelentkeztek s így az a veszély állott elő, hogy Jellasich hadai részére a Dunán érkező élelmi szerek nem fognak Mohácsra érkezhetni ; Horváth vezérői’nagy hadainak egy részét három ágyúval kémszemlére küldötte. Ezek május 8. és 9-ke közti éjjel hajón Szeremlénél kiszállva Baja felé mentek. Azonban a honvédek által megtámadva ismét hajóikra voltak kénytelenek hátrálni s csak erős sérelmek mellett, csak nagynehezen menekedtek. Nem kevésbé Kis-Kőszegnél (Batina) a Dunán keresztül ágyúzásra került a sor, hol az 5-ik vadászezred vert tanyát. Az ágyúharcz csak akkor szűnt, mikor Mohácsról egy 12 fontos ágyút küldöttek segélyül. Osztrák forrás ugyan azt beszéli, hogy ennek működése a magyar ágyúkat tönkre tette és a Duna partjait Kis-Kőszeggel szemben megtisztította a magyaroktól ; ez azonban valószínűséggel nem bir, mert épen az események folytán adta föl
