Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
682 A SZABADSÁGHARCZTÓL alatt. *) Csanády junius 7-én Csáktornyáról levelet irt Pécsre, melyben a veszély nagyságát és a már lefolyt eseményeket ecsetelvén, a vármegyét tevékenységre szólítja föl, minek folytán a sorkatonaságot négyezerről ötezerre emelték és vezetésével Ottinger tábornokot bízták meg. Csányi értesítette a vármegyét, hogy közelebb 600 karabint, 500 czünderpuskát, 200 javított szuronyos puskát és 1000 drb kaszát küldenek Pestről s Ígérte, hogy 1000 puskát szerez legközelebb Eszékről s miután a 35.000 főnyi hadnak csak nyolcz ágyú állott rendelkezésére, Batthyány Kázmér főispán a maga négy ágyúját a haza védelmére fölajánlotta. A miniszteri rendelethez képest a hadmegye központját Pécs képezte, hová Csányi László rendes lakását tette át, hol már 1847-ben mint főhad- kormányzó lakott. Végőrhelye a hadmegyének Eszék volt, egy nagy stratégiai pont, melyre a magyar kormány akkor különös gondot fordított s melynek állapotától függött nagyrészt a dunántúli vármegyék, de különösen Baranyavármegye sorsa. A vármegye az őrvonal szervezéséhez a nemzetőri őrseregből hatezer embert mozgósított, melyből a baranyavári járás 1450, a mohácsi 1350, a hegyháti 900, a siklósi 900, a pécsi 750, a szent-lőrinczi járás 650 embert szolgáltattak. A katonai parancsnokságokat Nagy Ferencz őrnagy, Perezel Antal és Miliálovics Mihály képezték. A hegyháti és mohácsi, a siklósi és szent-lőrinczi, a pécsi és baranyavári járás egy-egy zászlóaljat képeztek, melyekhez Bartos Edét mint megyei biztost rendelték ki, hogy annak elhelyezéséről és élelmezéséről gondoskodjék. A nemzetőrség többi részét a vármegye folytonos fegyvergyakorlatra utasította. A Baranyában lévő drávai védvonalat, melyhez Tolnavármegye nemzetőrsége is tetemesen járult, előleges megállapodás szerént nem közvetlen a Dráva partján és szétszórtan, hanem az egyes falvakban tömegesen állították föl. E csomópontok voltak Mohács, Kőszeg (Battina), Vörösmart, Dárda, Beremend, Siklós. Julius 6-án már az egész vonalat meghúzták. Legutóbb érkezett be Hegyhát 900 főnyi hadserege, mely Pécsen át, Maj- thényi József alispán vezetése alatt vonult az őrvonalra. Az őrsereg Pécsett nagy lelkesedést idézett elő, kik közül különösen kitűnt egy lándzsás közvitéz, Batthyány Gusztáv gróf.2) Ugyanez időben Csányi Pécsről intézkedik a somogyi és a további védvonal rendezése végett. Sellye akkor nem tartozott Baranyához, de figyelmünket megérdemli, mint a somogyi védvonal első pontja, melyben baranyai nemzetőrség is tanyázott. A védvonal főpontja Mohács volt, hol Batthyány Kázmér tartotta főhadiszállását. Beremenden tanyázott Majtliényi alispán. Kelemen kanonok emlékiratában mind e hadműveletről csak annyit jegyez meg, hogy az alispántól kezdve a tisztviselők mind strázsát állottak a Drávánál Horvátország ellen. Noha az így elhelyezett őrvonal harezba nem keveredett, mégis e hadművelet hatalmas sakkhúzásnak bizonyult, mert ottléte idejében a túl- i) i) Grélicli I. 340. — 2) Közlöny 1848,
