Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZTÓL fi 78 latot tartottak, magyarázva a szabadság értelmét, majd Börőcz József és Garay Alajos (ez értesítés írója) léptek a szószékre.1) Az öröm, a lelkesiiltség oly általános volt, hogy az emberek azt se tudták, hogy mit csináljanak. A hölgyek alig győzték varrni a nemzetiszínű kokárdákat, melyeket férfiak és nők egyaránt mellükön, vagy a kalapon büszkélkedve viseltek. Az öröm e nyilvánulásai a legtisztábbak, menten minden önzés, szédelgés, vagy divatkórtól, mint a szabadság tavaszának első virágai. Perczel Miklós a pécsi Széchenyi-tél- közepén lévő szentháromság szobra előtt egy asztalra állva hirdette az összesereglett tömegnek, hogy nincs többé földes úr, nincs nemes, nincs papság, mindannyian egyenlők vagyunk. Hogy a gyors átalakulás nem történhetett meg minden kellemetlenség nélkül, az magától érthető. A forradalmak elsőben is a legkonzervativebb elemet s azután a reakczióval szövetkezőket szokták megtámadni. A forradalmak első áldozatai a papság és a zsidók, e két szélső és heterogén elem. Nagyobb üldözés azonban egyik ellen se volt, mert hisz ez nem volt forradalom, csak annak symptomáival birt és az üldözés is csak symptomákban jelentkezett. vKelemen kanonok följegyzései szerint — honnét adataink egy részét merítjük2) — a népség este a papságot (helyesebben a kanonokokat) akarta megtámadni, de a budai külvárosban tűz támadt és ez a figyelmet más felé fordította. Ha a szándék komoly lett volna, a támadás utóbb is megtörtént volna. A főhiba abban rejlik, hogy a papság, melynek hazaszeretetéről számi ál hatatlan bizonyítékaink vannak, épen nem akart részt venni a nemzet ez általános örömében ; visszahúzta magát, mint a ki fél a szabadságtól, kokárdát nem viselt, mintha nem tartoznék a nemzethez. A belső papság püspökének kormánya alatt az akkori kifejezés szerint általában „schwarzgelb“ volt, bár kivételek se hiányoztak. Mutatja épen Kelemen kanonok példája, kit azonban ez iratai után, a „szájkosár“ kegyetlen súlya alatt, mint akkor nevezték, nem lehetne megbírálnunk és Vörös Mihály kanonok, kit magyar érzelmeiért a kanonoki előléptetéseknél két ízben is mellőzvén, megtörtént, hogy egy volt tanítványa a lelkes és tudományos férfiú elé került. Innen van, hogy Scytovszky paizsa alatt közvetlenül a szabadságharcz lezajlása után három püspök került ki a pécsi egyházmegyéből : Banolder N. János, ki veszprémi püspökké való kinevezését már 1849. deczember 8-ikán kapta, de a római bulla későn érkezvén, csak 1852. május 12-ikén szentelték föl Pécsett Karner József győri püspökkel együtt. Scytovszkynak ez alkalommal Girk György, a későbbi pécsi püspök is segédkezett, A másik, Peitler Antal váczi püspökké, a harmadik, Haas Mihály, a baranyai „Emlékirat“ írója szathmári püspökké lett. Ezen kívül Schirgl András mohácsi plébános, kit Scy- tovszky maga után hozott a püspöki megyébe, esztergomi kanoniát nyert. 9 Pesti Hírláp ly48. máj. Ö. sz. —2) Püspöki könyvtár.
