Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A LEGÚJABB TDŐKIG. 679 A mi azonban a külpapságot illeti, ezek általán lelkes, hazafias érzelmű egyének voltak. Igaz, hogy ezek közül 1851-ben sokan az 1848'49-iki mozgalmak alatt ianusílolt magavisoleliikért a „piis meretis“ érdemjelel kapták kitüntetésül, de ez csak Scytovszky saját nymbnsának volt emeltyűje, mert ők maguk ily érdemekről, melyek az időben gyalázat számba mentek volna, semmit sem tudtak és e sorok írója nem egynek saját szájából hallotta „ha tudták volna mit tettem és beszéltem, inkább a puttonyos házba tettek volna.“ Ezek mellett a papság elleni gyűlölet a népnél nem nyilatkozik. Kelemen kanonok megfigyelése, hogy utánuk kiáltották „Minek sok hiába való jjap, nekünk katona kell“, azon kor szellemében gyökeredzik, mely a veszélyben levő haza védelmét tartotta első szükségnek. Ellenben a zsidók üldözése itt is komolyabb színt látszott ölteni. Nincs ugyan reá semmi adat, mintha nagyobb kihágás történt volna, de fönnmaradt egy kiáltvány, melyet a zsidók intéztek a keresztény népséghez, hogy ne bántsák őket, mert ők nem okai Krisztus halálának és a keresztények istene bizonynyal rég megbocsátott nekik. Kérik tehát, hogy ne űzzék ki a városból, hanem vegyék a keresztény szeretet és oltalom alá (1848. márczius 28-ikán). Márezius 28-ikán még közgyűlést tartott a vármegye Perczel Imre elnöklete alatt, melyben kihirdették az első minisztérium névsorát és hozzá kezdtek az új rendszer szerinti szervezéshez. A márczius 15-iki napok legtermészetesebb kifolyásai elsőben is a sajtó termékek voltak. Pécsett egyszerre három lap is jelent meg, a „Fünfkirchner Zeitung“, a „Pressfreie Flugblätter“ és a magyar „Tárogató“. Ezek közül azonban csak is az első tudta magát föntartani. Mint érdekességet jegyezzük föl ennek 1848. május 7-iki számából azt, hogy az 100 aláírással egy tiltakozást közöl a „horvát polgárok“ részéről Jellasich azon rendelete ellen, mely szerint rögtönítélő bíróság elé veendő az, ki a parasztoknak azt mondja, hogy ők magyarok és nem horvátok, vagy hogy a magyarok által szabadíttattak föl az úrbéri terhektől.1) Április hóban érkeztek meg az első miniszteri leíratok. Szemere átirata április 26-ikán kelt, melyben utasítja a várost, hogy az 1848. XXIII. t.-cz. értelmében a tanács és választott polgárság azonnal közgyűlést tartson az elnökválasztás és újítás tárgyában és ez befejeztetvén, azonnal a képviselőválasztás következzék. Képzelhető a város kimondhatatlan öröme, hogy a mire 68 év óta hasztalan vágyakozott, hogy ő is képviselőt küld hessen az országgyűlésre, azt most egyszerre beteljesedni látta. A miniszteri leiratot plakátokra nyomtatva sok ezer példányban osztották ki a város lakói között és ezekből több ma is megvan. Nem kevéssé nagy meglepetésben részesült a megye is, mert István nádor, mint Magyarország helytartója, április 22-ikén nevezte ki Batthyány !) Pesti Hírlap 1848. máj. 11.)
