Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

674 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL

kitette, hogy azok a kortespénzt a pénztárba helyezték, ha többet Ígérő jelentkezett, kivették onnan a kevesebbet és visszaadták, a többet ígérő pénzét pedig újra odatették. Talán erre támaszkodott Batthyány Kázmér is, azonban csalódott, mert kíséretét be sem eresztették Szent-Királyra, ő maga pedig, mikor bement és meghallotta, hogy már másnak adták szavukat, csak annyit felelt : „Jól van urak, tartsák meg szavukat mint becsületes emberek“, mire zene szóval kísérték a város végéig, de visszafelé bizonynyal elénekelték az akkori kortesnótát :

Nem kell nekünk galagonya,

Sem a Batthyányi bora ;

Magyar nemes testem, vérem,

Szabadságom nem cserélem.

A másnapi közgyűlésre Batthyány Kázmér gróf és pedig most először jelent meg Bérezel Miklós kíséretében, kiket negyven vörös szalagos követett, míg a gyülésteremben a fehérek (konzervativek) foglaltak helyet.

Mikor Majláth e gyűlésen a követválasztást már a következő napra tűzte ki, Batthyány szót emelt, azzal kezdvén, hogy Majláth nem áll minden párton fölül, mit mutat az, hogy a pártkényszer miatt Szent- Királyra be se juthatott. Az ő szavai e beszédében, hogy a becsületes függés mobile perpetuum, csak saját meggyőződésétől függhet. Óvást emel a határidő kitűzése ellen és kéri a határidőt tizenöt napra kitűzni.

A közgyűlési jegyzőkönyv a lefolyt eseményt igen halovány színekkel löst,i és Batthyány szavait nem örökíti meg, de a beszédnek igen erősnek kellett lennie; mutatja azt Majláthnak győzelme előérzetében adott czinikus válasza, hogy ő nem automát kormányzó, hogy az ellenzék igényei szerénti tevékenységgel engedje aláásni azt a fát, melynek megőrzését reábízták és nem egyezett bele a tizenöt napos halasztásba. Majd Perczel Miklós emelt szólt, erősen beszélt Somsich Pál, a konzervativek egyik jelöltje ellen.

A beszédek a kedélyeket igen fölingerelték, mihez járult, hogy a fehérek Perczel Miklóst beszéde alatt nevetségessé igyekezték tenni, i) így történt, hogy mikor a közgyűlés szervezett többsége az indítványozott tizenöt napot elejtette, az elégedetlenek nagy erővel tódultak előre és a főispáni kormányzó előtt, ki az általánossá vált zavar elől menekülni igyekezett, elzárták az utat. Majláth a nagy lárma hevében a gyülésterem asztalára ugrott, hol saját pártja fölfogta és kivitte a gyülésteremből.

Másnap megejtették a választást. Majláth két jelöltjét, Somsich Pált és Scytovszky Mártont, 762 szavazattal megválasztották, holott átlag 800 szavazatnál több nem volt a vármegyében.2) A közgyűlési jegyzőkönyv gúnyosan jegyzi meg, hogy Bésán János báró egy szavazatot kapott.

A november 4-én tartott gyűlésen azután Scytovszky Márton másodalispán helyett helyettes alispánokul Madarász Józsefet és Raisz Dániel szent-lőrinczi főbírót nevezte ki Majláth.

!) Valaki a beszédbe alkalmas helyen közbe kiáltott: „Uram irgalmazz", mi a magyarkákra emlékeztetett és a teremben mindenki nevetni kezdett. — 2) Nemzeti Újság 1837. okt. 17. sz.