Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 675 Sárdi Somsich főispáni méltóságáról tizenegy évi működése, illetve tisztviselése után végleg leköszönvén, a király november 4-én ifjabb Majláth Györgyöt valóságos főispánnak nevezte ki. A kinevezési okmányt a november 16-iki ülésen olvasták föl és november 30-án, miután kir. biztos közbenjöttétől is fölmentették, ünnepélyesen beiktatták. Az ő főispáni működésének köszönheti a vármegye, hogy az örökös hátralékban lévő adójától majd egészen megszabadult és működése rövid évei alatt 102.000 forint ily hátralékot fizettek és csak 7000 forint maradt még hátralékban, melynek kifizetését valószínűleg az 1847. év nyarán Baranyában garázdálkodó sáskajárás akadályozta meg. Majláth főispánsága kezdetén az akkor már tervbe vett péos- mohács-vukovári vasút helyett, a pécs-bajai vasútat ajánlotta, mely Barcs, Zágráb és Károlyváros felé vette volna folytatását. Majláth tervét akkor el is fogadták és egészségesebb eszme volt, mint a .később általa föloktrojált, Pécs város rovására saját érdekét legyező Szent-Lőrincz-Budapest felé vezető vasút. A politikai téren a csendes permeteget és kisebb záporokat most szélvészes viharok váltották föl. Baranyavármegye követei 1847. év végén új utasításokat kértek. Karácsony ünnepei politikai vitatkozások között folytak le ; már nem volt elég a kiadott jelszó, hogy a közteherviselés elfogadandó, már következett a viharral az ár, mely egyszerre söpört el minden ódon eszmét és mint a keresztvíz újjászületést létesít a szivek érzelmein és a fejek gondolatain, Baranyában mintegy keresztszülőkül látjuk föltűnni az 1847-ik évi ellenzéket és annak vezérét. Batthyány Kázmér választási kudarcza mellett is az általa képviselt szabadabb irány Baranya földjén mély barázdákat hagyott hátra. A átalakulás országgyűlése Pozsonyban és az abból kifolyó szellem áradata Batthyány Kázmér tevékeny embereivel csakhamar új szellemmel, új fölfogással öntötték el a mindig mérsékelt Baranyavármegyét, mely ép ez időben egyúttal a tisztújítás küszöbén állott. A sors is kedvezni látszott Batthyány törekvéseinek, mert gyulai Gaál Nándor első alispán 1848. év január 1-én legszebb férfikorában elhunyt, a másodalispán pedig leköszönt. Bennük Majláth főispán legmegbízhatóbb embereit vesztette el az erős küzdelem előtt. A tisztújítást a főispán 1848. év január 18-ára tűzte ki, a mikorra a vármegyeház udvarára ismét fölállították a fabódét. A választók befogadásáról gondoskodott Majláth, valamint arról is, hogy a személybiztonságot egy jelenlévő katonai testület védelmezze. A választók egy része ugyan kikelt ez intézkedés ellen, de Majláth nem engedte magát eltántorítani és amaz örv alatt, hogy a katonaság csak a csekélyebb számú vármegyei szolgaságot támogatja a rend föntartásában, a katonaság végig szenvedte a választást. A szavazatszedő-bizottság elnökévé a főispán a mindig hű Ránolder János kanonokot tette (később veszprémi püspök), de a bizottságban ott volt Batthyány Kázmér gróf és ennek néhány biztos embere is. 43*
