Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGRA RCZIG. 661 tartótanácshoz terjesztette föl, másolatát pedig megküldte a vármegyének. A vármegye egy küldöttséget állított össze, mely megvitte ő excellentiájá- nak, hogy nagy lélekkel tett áldozatait a legbuzgóbb és a legtisztább hálaérzettel fogadják.4) Noha Szepessy püspök a bölcseleti fakultást már 1831-ben megnyitotta, rendes iskolája annak még nem volt és mikor a vármegye a pálosok monostorát a püspöknek megvételre fölajánlotta és ez az ajánlatot elfogadta, újra Írtak a helytartótanácshoz, hogy a házat a püspöknek árverés nélkül adhassák el, mert a helytartótanács előzőleg az árverésen való eladást rendelte el. A vármegye is meg akarta hozni és meg is hozta áldozatát a szent lelkű püspök tudta nélkül, mikor a közel 37.000 írtért vett házat a püspöknek 30.000 írtért ajánlotta íöl.2) A fölajánlott és megadott vételt Brüsztle 32.000 írtra teszi,8) melyhez a püspök még 40.000 irtot tett hozzá, hogy az“ elhanyagolt épületet helyreállítsa. — Ehhez 75.000 frtért szertárt vett, 12.000 írttal hozzá nyomdát is szerzett, á tanárok fizetésére pedig százezer frtos alapítványt tett. Az alapítványi pénztár által Sze- jpess^y-alapítvány gyanánt kezelt összeg 167.093 frtot tesz ki. Az alapító-oklevelet, mikor a helytartótanácstól visszaérkezett, a káptalan hiteles másolatban kiadta a vármegyének és ugyanakkor Pécs városa folyamodott a vármegyéhez, hogy e nagylelkű alapítványnak törvénybe iktatása iránt intézkedjék, mi meg is történt,4) de neve a szivekben is örökre vésve marad. 1832-ben nevezetes halottja volt a pécsi egyházmegyének és vele a tudományos világnak. Koller József, a történetíró, szeptember 3-án hunyta be szemeit, mint a pécsi egyházmegye nagyprépostja, mely állását 1802 óta viselte. Nagy történeti munkájának utolsó kötete 1812-ben jelent meg, de ő maga beismeri, hogy műveit sokkal korábban irta ; a püspökség történetét csak 1799-ig, mégis már Berényitől kezdve oly összevontan, hogy KOLLER JÓZSEF nagyprépostt) Kj. 1831. 1722. - 2) Kj. 1832. 844. — a) I. 514. Az okmányt nem ismervén, inkább tartjuk a fölajánlott árt igaznak. — 4) Kj. 1832, 905,
