Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
660 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL is e részben „az intézetnek állandóságot szerezni óhajtana.“ A püspök e levélre azonnal felelt és nem hogy haragudnék, hogy a vármegye fölszó- lításával őt megelőzte, mi neki lett volna föladata, de inkább köszöni azt, mert „szüksége volt ily ösztönző Ígéretre,“ mert nincs az a jó föltétel és állhatatos törekvés, mely az ő munkaköre mellett akadályt szenvedjen és legközelebb már egész szándékát elő fogja terjeszteni. A püspöknek e szent szerénységei nyilatkozata előre is örömmel töltötte el a vármegye közönségét s a püspök érdemleges levelét az 1829. év november 24-én tartott gyűlésen olvasták föl, melyből a vármegye látta, hogy a püspök első sorban a helytartótanácscsal lépett érintkezésbe, honnan csupán annyit nyerhetett, hogy a bölcsészet két tanára a szeminárium jövedelmeiből nyerné fizetését. Azért úgy gondolta a püspök, hogy a püspöki árvaház fundusának és alapjának megnyerését a fölsőbbség előtt kellene kieszközölni. A vármegye szívesen fogadta e tervet, abból indulván ki, hogy a főiskolából nagyobb a haszon, mint az árvaházból és fölszólította a szomszédos vármegyéket is, hogy a helytartótanácsnál ez eszmét kérelmeikkel támogassák. E közben, 1830-ban, a helytartótanács újra megsürgette a vármegyét, hogy fizesse ki a megvett kolostor árát. A vármegye nagy zavarban volt, Írtak a főispánnak, ki megígérte a vármegyének, hogy érintkezésbe lép a földesurakkal, hogy a vételárt önkéntes adakozásaikból összegyűjthes- sék. ') Azonban sehonnan semmi remény se mutatkozott a kincstár kielégítésére. Az árvaházra vonatkozólag a magyar kir. helytartótanács nem egyezett abba, hogy az árvaház és annak alaptőkéje az akadémia czéljaira fordíttassék, mert a pécsi vártemplom fölösleges jövedelméből készült és kegyes intézményre (pia instituta) rendeltetett, t. i. a 9224/1824. rezoluczió szerént az árvaház fölállítására, mely már létesült is s azt őfülsége határozata szerént, eredeti czéljától elvonni nem lehet. Erre Szepessy püspök augusztus 18-án értesítette a vármegyét, hogy a főiskola belső berendezésével néhány hét múlva elkészül. Az alappénznek szerzését magára vállalja és igyekezni fog azt püspöki jövedelmeiből födözni s azért kéri a vármegyét, hogy pénzgyűjtés miatt ne tegyenek lépéseket, mert ő azt maga fogja egészen előteremteni, ha azonban akadályai merülnének föl, azokról a rendeket értesíteni fogja. A vármegye e nyilatkozatra azt határozta, hogy a nagylelkű püspöknek e példátlan tette, melyet érdeme szerént meghálálni úgy se lehetne, örök emlékül ne csak a jegyzőkönyvbe vétessék, de a követek is fölkérendők, hogy annak törvénybe iktatása iránt mindent megtegyenek. A megvett pálos-monostorra nézve nem maradt más hátra, mint azt újra eladni. Folyamodtak az eladási engedélyért a helytartótanácshoz, ez beleegyezett s így megérett az eszme, hogy a monostort a püspöknek az akadémia részére adják el.- A püspök 1831-ben az alapító-oklevelet a hely») Kj. 1830. 2669.
