Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 653 hogy a korlátlan hatalmi vágy itt is, mint mindig, azokkal az elemekkel szövetkezett, melyek a tudatlanságot képviselik. A kamarilla ügyesen csinálta dolgát. Nemcsak a városokban, de még a falvakban is úgy szőtte az ármány hálóját, hogy a vármegyén ülésező, az alkotmányt védő és szabadságot kereső urak mit se tudtak ez aknamunkáról. A följelentő falvak között vannak Besencze, Kökény, Oroszló, Ocsárd, Ózd, Ibafa, Lothárd, Gilvánfa, Pellérd, Keszii. Látható tehát, hogy a titkos izgatás a katholikust ép úgy érintette, mint a reformátust, a német népséget úgy, mint a magyart, világi és papi birtokokat egyaránt. A följelentéseknek nem volt politikai irányuk, hanem csupán a köz- igazgatásnál tapasztalt állítólagos visszaélésekre vonatkoztak. A kiküldött biztos a vizsgálatokat titokzatosan vezette, a kémrendszer folytán megszűnt az egymás iránt való bizalom s így a vizsgálat eredménye kipuhatol- hatatlan maradt. 1818-ik év elején a vái’megye megrémítésére a kir. biztos a másodalispánt, Kajdocsy Antalt állásától fölfüggesztette, egyebekre csupán arra nézve adott utasítást, hogy az útak csinálásánál ne járjanak el a tisztviselők oly önkénynyel, hogy a munka mennyisége és módja iránt maguk intézkednek és csak a számlákat terjesztik a vármegye elé, hanem előleges gyűlési megállapodás szerént működjenek. Az eljárás elérte czélját, a megfélemlítés alkalmat adott arra, hogy a bürokrátizmus gyökeret verhessen, mi a kormányzatnak a vármegyék életerejének meggyöngítésére egy újabb és másik irányzatát képezte. Balogh Péter tovább nem vitte szerepét, nem is akarták fönt, hogy gyorsan gombolódjék le az ügy; ép ellenkezőleg, pangást óhajtottak előidézni; de már idős ember is lehetett, ki 1819—20 közötti időben meghalt és helyette a kormány Adámovics Antalt, Verőezevármegye főispáni adminisztrátorát nevezte ki kir. biztosnak. Adámovics nem akarta elfogadni e megtiszteltetést és Kajdocsy Antallal való rokonsági viszonyával mentegette magát. A kormánynak kevés megbízható embere lévén, nem helyettesíthette Adámovicsot és azért küldöttség szervezését rendelte el azzal az utasítással, hogy minden részrehajlás nélkül hozza meg Ítéletét. Ezeknek Adámovics az ügyiratokat átadta. A küldöttséget nagy óvatossággal állították össze. Elnöke Eszterházy János, a dárdai uradalom birtokosa lett; tagjai közül Kollei• József említendő, az igazságszerető férfiú, ki a zavarok beállta óta a közgyűléseken többé meg nem jelent és még néhány pap és világi egyéniség Siskovics József küldöttségi jegyzővel. Ezek 1819. éy április 15-én széket ültek. A tárgyalásokat elsőben, mint mondottuk, az útak készítésénél előfordult nem annyira rendetlenségek, mint inkább még nem szabályozott rend miatt támadt állapotok kérdése képezte, melyek miatt tulajdonképen senkit se lehetett okolni, de melyekből nem is támadt senkire se kár. — Hasonlóan a katonaság kérdése, mely a följelentés szerént a községekben nem volt egyenletes, de nem is lehetett az, mert az ujonczok a föloszlott lélekszám után szedetvén, miután az egyes községek nem bírhattak a megállapított kerek számmal, a teljesen igazságos osztály az intézkedés alap-
