Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 638 első osztályát képezték s a baranyaiak is ezek között voltak, nagy gyakorlatot tartott. Jelenti továbbá később a hadnál történt előléptetéseket, de azért e fölkelésnek sem esik nagyobb szerep és már 1801. év május 4-ére visszatérnek Pécsre, i) 1802-ben január 22-én kelt intimátum Bárányavármegyét a május 2-án Pozsonyban megnyitandó országgyűlésre hivta meg, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy az elküldendők a békét és közjót kedveljék. — Nemsokára a főispán is küldött levelet, melyben figyelmeztette a vármegyét, hogy csak azokat a gravameneket dolgozzák föl és adják át a követeknek, melyekre nézve a királyi leirat utasítást adott, ha pedig a vármegyének még e kívül is volnának nehézségei, úgy ezeket azokkal kössék össze. Április elsején megtartották a következő közgyűlést. Kajdocsy Antal alispánra és Kapuváry Károly táblabiróra esett újra a választás. Mindkettő baranyai földbirtokos. A követek váratlanul hosszú ideig maradtak el; szó volt ugyan róla már augusztusban, hogy az országgyűlés föloszlik, mégis az év végéig tartott, mely idő alatt a vármegyét alsó-szatai Pethő Imre alispán-helyettes kormányozta. Ez időben emelkedett Szányi Ferencz a rozsnyói püspöki székre. Már 1802-ben nem szerepelt a megyegyüléseken és márczius 6-án elhagyta Pécset; helyette Roller József, a történetíró lépett a nagyprépost méltóságába s az őt tisztelő közönség „a tudós prépost“-nak hívta őt. A következő (1803.) év elején a vármegyegyülések elnöki székét az országgyűlésről visszatért Kajdocsy Antal foglalta el ismét, hogy beszámoljon az országgyűlésen elért szomorú eredményről. Az egész évet, úgy mint a következőket, a katonai ügyek töltötték be. Egyetlen derült napja volt a vármegyének, junius 13-ika, mikor ismét körében látta szeretett főispánját, Végh Pétert, ki már hat éve nem volt a vármegyében. A nagy politikai hullámzások és véres harczok okozta gondok és munkálkodás elrabolták idejét úgy, hogy a vármegyét, melynek élén már húsz évig állott, meg se látogathatta. Igaz, hogy korábban évenként csak egyszer, legfölebb kétszer jött körébe, de levelezését elég sűrűén vitte ; utóbbi időben azonban már ez is elmaradt és csak a legszükségesebb dolgokban érintkezett a vármegyével. Mint javakorbeli ember lépett a vármegye élére s az évekkel csak tekintélye és rangja emelkedett. O most a király val. b. t. tanácsosa, a Szent-István lovagrend tagja, országbíró, ki eljött Pécsre, hogy a haza szolgálatában ötven éves hivatalos működésének ünnepét itt ülje meg. A közgyűlést, mely egyúttal tisztújító volt, istentisztelet előzte meg a várostemplomban. A vármegyeházán, rövid megnyitó beszéd után, Madarász József, a vármegyei főjegyző, hosszabb latin üdvözlő beszédben emelte ki az ősz főispánnak a haza körül szerzett érdemeit, kívánván, hogy minél tovább tarthassa Baranyavármegyét kegyeiben. i) Kj. 1801. 182.
