Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 639 Az ünnepély befejeztével a tisztújítás következett. A teljes számban egybegyült vármegye első alispánul ismét Kajdoosy Antalt, másod alispánul Pethő Imrét, főszámvevőül Bartos Józsefet választotta s a főispán Madarász Józsefet főjegyzőül továbbra is megtartotta. Ez időre esik a vármegye terve, hogy a vármegyeházát elcserélje az államtól a pálosok hajdani monostorával és templomával. A terv az 1802. év október 13-án tartott közgyűlésen született és fölterjesztést intéztek a helytartótanácshoz, mely a november 9-iki intimátummal a tervet elfogadta olykép, hogy az állam a vármegyével cserét tegyen s a fölbecslés szerénti többletet a vármegye fizesse rá. Mire a vármegye kérte, hogy a fölbecslést eszközöljék. Ekkor az állam új kérdésekkel állott elő : miért akar a vármegye új házat szerezni és micsoda alapból akarja a fölülfizetést tenni? Mire a vármegye — úgy látszik a főispán érvelésére, mert a kérdést a tisztújító gyűlésen szellőztették — amaz indokolással ejtette el a tervet, hogy bár a házra nagy szükség lenne, de a domestikát több újabb kiadás annyira terheli, hogy a jelen súlyos időben az adózó népet újabb áldozatokra nem lehet kényszeríteni. 1) Az eszmét azonban nem ejtette el a vármegye végképen, mert 1805-ben megkísértették, hogy a kincstártól azt haszonbérbe vegyék, de ez igen magas árf követelt, 450 irtot, mit nem akartak megadni, miután a házat részben magánosok, részben katonaság lakta, kiknek föl kellett volna mondani és az egész házat a vármegye czéljaira átalakítani, mi igen nagy összeget emésztett volna föl s a bérletet drágává tette volna.2) A bérletet tehát elejtették és újra a vétel eszméjét karolták föl annál inkább, mert a vár- megyeháza mindig szőkébb lett. Különösen nagy zavarban voltak a levéltárral, melynek a vármegyeházán nem tudtak már helyet találni. 1810-ben kiküldötték a vármegyei mérnököt, hogy tervezetet készítsen, ki azonban, mikor a húszezer forintra rugó költségvetést egy irattár és egyéb szükséges épületekre nézve bemutatta, maga is helyesebbnek tartotta a pálosok hajdani épületének megvételét. Egy küldöttséget neveztek ki annak megállapítására, miképen volna a pálos-monostor czélszerüen vármegyeházzá alakítandó és mennyibe kerülne ez átalakítás.8) A bizottság igen lassan dolgozott s még 1812-ben sem adta be jelentését. 1816-ban nagy volta kapkodás a vármegyén, az állam ekkor fölajánlotta a monostort a vármegyének megvétel végett és harminczezer forintot kért érte. Bármilyen kecsegtető volt is ez ajánlat, egyelőre nem is felelhettek rá, mert Hegedűs Ferencz táblabiró, a bizottság elnöke, még 1816-ban se tett eleget kötelességének és az átalakítási költségvetést nem terjesztette be. 4) Az ügy oly sok huza-vonát szenvedett, hogy a pénzszükségben szenvedő állam nem várhatott újabb ajánlatra, hanem 1817-ben leküldte őfelsége elhatározásáról szóló értesítést, hogy a pálosok monostorát árverésen fogja eladatni. A vármegye még erre se mozgott, míg 1818-ban megérkezett a határozat, hogy az árverést ez évi augusztus 4-ére kitűzték. — 1) Kj. 1803. 30. és 389. ■) Kj. 1805. 570. — 8) Kj. 1810. 2904. — *) ívj. 1816. 3066.
