Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
Á S2 ABAÎ),SÁGI!ARCZIÖ. 6ä7 mely kérdést intéz a vármegyéhez, hogy kinek engedélyével történik, hogy az elzárt ifjakhoz több tanuló gyülekezik a börtönbe, kik ott evés, ivás, ének és zeneszó mellett töltik az időt. A vármegye ez ultimátumra azzal válaszolt, hogy az akadémia igazgatója, Hirsch Mihály, a vármegyének 1802. év julius 24-én az ifjakat biztonság kedvéért adta át, miután az akadémiának börtöne nem volt, ezeknek ellátásáról pedig az igazgatónak kellett volna gondoskodnia, tehát a vármegye is ilykóp fogta föl helyzetét. Később, mikor a 19.445. számú intimátum a vármegye illetékessége alól az ifjakat „kegyesen“ kivette, Szonerics Márton biztos ismét csak biztonság kedvéért hagyta őket a vármegyei börtönben. Mióta azonban az itjak a vármegyei hatóságnak átadattak, ez a letartóztatást börtönnek minősítette. A részesek közül Ivá- novics János, Király János, Madarász Imre és ifj. Németh Ferencz javítóintézeti szenvedésre utaltatván, a helytartótanács utasította a vármegyét, hogy a szegedi fogház főnökét értesítsék, a foglyokat Bácsmegyének adják és 24 frt 20 kr. évi tartásdíjat a szülőktől szedjék be, kik erről Tolna-, Somogy- és Verőczevármegyében, hol az ifjak szülői laktak, érte- sítendők. i) A helytartótanács Mitterpacher Ignácz vármegyei másod táblabirót külön intimátummal rótta meg, a miatt, hogy a fiatalság kérvényének szerkesztéséhez hozzájárult. Pécs városához is külön intimátum jött, hogy a korcsmába stb. járástól a fiatalságot óvja. A fiatalság kérelmére pedig nem hoztak semmi határozatot. 1802-ik év november havában az akadémia már Győrött nyílott meg, honnan Csonka István, előbb pécsi történettanár, a pécsi gimnáziumhoz igazgatói állásért folyamodott s erre nézve a vármegyétől kitűnő ajánlatot kapott. 1800-ik év szeptember 4-én kelt királyi leirat a korábbi hadi és katonai ügyekből még ki se bontakozott vármegyét újabb nemesi fölkelésre szólította, melynek, tekintve az újabb hadviselési módszert, legnagyobb részt gyalogságból kellett állania. Végh Péter főispán is irt ez ügyben, hogy legalább 400 embert kell összegyűjteni. A had összeállításának gyorsan kellett történnie, mert az már november 3-án és 4-én útnak indult, de hiányzott a kedélyekben a korábbi lelkesedés, melynek oka a rendkívüli nyomott állapot, az ez évbeni rossz termés és a pénzhiány volt. — A vármegye, hogy üres pénztárán segítsen, kénytelen volt a székesegyház pénztárából tízezer forint kölcsönt fölvenni. Hozzájárult ehhez az is, hogy a kormány részben jobb katonai szervezetet adandó a fölkelő hadnak, részben a korábban előforduló rendetlenségek kikerülése végett, megvonta a vármegyétől a jogot, hogy a hadnak tisztjeit kinevezze, hanem magának tartotta fönn. Kapuváry Gábor (a baranyai Kapuváryak valami rokona) már deczember 15-én értesítette a vármegyét, hogy őfölsége Kis-Márton és Traunsdorf közti síkon nyolcz vármegye fölkelőivel, kik a fölkelőhad l) Kj. 1803. 350.
