Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
636 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL küldötték meg, hogy az ügyel lehetőleg ők is támogassák. Megküldötték azt azonkívül minden az udvarnál befolyással bíró főurnak és hivatalnoknak, kiket a jegyzőkönyvek névszerént elősorolnak,1) de eredménye nem lett. 1804-ben a vármegye újra folyamodott, hogy adják vissza az akadémiát, vagy ha az nem volna lehetséges, legalább a bölcsészeti részt nyerhessék vissza.2) Mozgolódtak később is. 1807-ben a vármegye ismételte kérelmét. Ugyanez évben a kassai káptalan átirt, hogy a pécsi akadémia fölállításának kérdését az országgyűlésen támogatni fogja.8) 1817-ben még egyszer megtette Pécs városa az utolsó kísérletet, vállalkozva az akadémia fölállítására, fölkérvén támogatásra a vármegyét, ez pedig az uradalmakat és különösen Albert kir. főherczeget a támogatásra és közbenjárásra. 4) A fölhozottakból elég világos, hogy minő téves a vélemény, hogy a pécsi akadémiának Győrbe helyezését a Szentkúton az ifjúság által elkövetett kihágás idézte elő, mint Garay Alajos, Brüsztle és mások műveikben állítják. A szentkúti esemény ugyanis már az áthelyezés kimondása után történt 18Ö2". év április 29-én. Az utolsó óv, mikor Novak se tehetett semmit, de az ifjúságban is meg volt az elkeseredettség, több kihágást mutatott föl, melyek az ifjúság akkori rossz hangulatának adtak kifejezést. A szentkúti kihágás a hatszáz tanuló közül alig érint néhányat. 1802. julius 20-án kelt intimátummal Szonerics Márton küldetett ki a prodirektor panaszára, hogy vizsgálja meg a kihágásokat, melyeket az akadémia ifjúsága április 29-én Szentkúton az egykori pálosok birtokán elkövetett s az egyház elleni hitszegéssel az ottani szent szobrokat meg- szentségtelenítették. A vármegye a vallás elleni bűntettben vezérszerepet vivő ifjakat, valamint a humanitást végző ifjakat, kik abban részesek voltak, a prodirektor kérésére őrizet alá helyezte s a vizsgálatot megejtette. Szonerics a vizsgálati iratokat is kívánta a vármegyétől, de a vármegye a biztos ellenében a fiatalságot itt pártjába fogta, vallás elleni bűnnek minősítve az elkövetett bűntettet s azért illetékességi összeütközést látott az ügyben s Szily Gáspárt küldte a biztoshoz azzal a kérdéssel, hogy vájjon hajlandó-e az ügy lebonyolítását a vármegyének átengedni? Szone- ricsnek erre nem volt utasítása, föl kellett tehát Írni a helytartótanácshoz s az ügy a válasz megérkezéséig függőben maradt.5) A helytartótanács nem akarta az illetékességi kérdést vitássá tenni, hogy elvéve az ügyet a vármegye kezeiről, fokozza az elkeseredést és azért a vármegye illetékességét megállapította. A letartóztatott ifjak, névszerént Ivánovics Mátyás, Rennenberger Ignácz, Király János, Nagy Márton, ifj. Németh Ferencz, Madarász János és Devics Károly továbbra is fogva maradtak s ellenük a tárgyalást augusztus 27-ére tűzték ki.6) Ez idők jellemzésére szolgál az 1802. év október 15-én kelt leirat, 1) Kj. 1802. 159. — 2) Kj. 1804. 553. — 3) Kj. 1807. 355—615. 4) Kj. 1817. 1220. 5) Kj. 1802. 435. — «) Kj. 1802. 499.
