Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
O S K O R. r>9 zseket, kiket a görögök a japyg, az itáliaiak az apuii népek alatt értettek, innen és túl az Adrián. Az illyreknek Itália többi régi lakosságához való viszonyai homályban vannak. Hogy a Ugarokkal (Fölső-Itáliától nyugatra eső tengerparti vidékeken lakó nép) valamelyes viszonyban lettek volna, arról épen semmit se tudunk; ellenben tudjuk, hogy délnyugati határszomszédjaik a (esetleg törzsrokon) Sieulok voltak, kik, úgy látszik, előbb Latiumban és Campaniában laktak, később az itáliai félsziget legdélibb részét és Sicilia keleti részét bírták. Az itáliai illyrek és a siciUai és itáliai pliönici gyarmatok közt bizonyos valószínűséggel tételezhetünk föl érintkezéseket. A történelemben legelőször az alsó-italiai görög városokkal szemben elfoglalt állásuk folytán tűnnek föl, melyekkel szemben majd mint ellenséges bennszülöttek, majd mint a görög importczikkek készséges vásárlói jelentkeznek. Északra és észak-nyugat felé teljesen bizonytalan az illyrvér határa. Ha a rómaiak a pannonokat illyreknek nevezik, úgy az följogosít bennünket, hogy elterjedésüket a mai Magyarország és Ausztria területén egészen a Dunáig föltételezzük. A keleti Alpesekben valószínűleg egész a rliaetiaiakig, azaz Tirolig telepedtek volt meg, ezentúl minden bizonytalan. Bizonyos azonban, hogy tulajdonképeni hazájuk és a központ, a honnan kisugárzottak, a Balkán félsziget és pedig annak nyugati része volt. Sőt alapos a föltevés, hogy itt az északi hegyvidéknek régibb lakói, mint a görögök a félsziget déli részének. Lehetséges, hogy Kis-Azsiából Thrákián keresztül jutottak fő fészkükbe és valószínű, hogy a Közóp-Európából levonuló görögség áttörte őket és kényszerítette ama területek átengedésére, melyeket a félszigetből a görögség szállott meg. Az illyrség patriarchal is szervezetű pásztornép. A kezén lévő művelhető földterület a nemzetiségek, vagy ágak közös tulajdona, melyet legszívesebben hadi foglyokkal művelteinek. A földművelő rómaiak és görögök szemében a legrosszabb világításban jelennek meg. E népek előtt, majd egyenkint, majd egyetemleg szószegő, álnok, rabló, kicsapongásra, részegségre hajló és lomha népként jelennek meg, mindazáltal mint bátor és szabadságszerető nép. A mai albánok e sajátságok egyikét, másikát a mai napig megtartották. A görögökkel és rómaiakkal és később az osmanokkal elkeseredett harczokat vívtak az illyrek szabadságukért és teljes függetlenségükért, hogy aztán magasabb műveltségű, mindenkori uraiknak a legkitűnőbb csapatokat szolgáltassák, így a makedón fejedelmeknek, a Caesaroknak és a szultánoknak. Szabadsághőseik és fölkelő vezéreik, mint Bato, Skanderbég és Ali pasa nem kevésbé világhírűek, mint ama katonai ezászárok, kiket a római birodalomnak adtak Septimius Severus, Probus, Aurelianus, Maximianus, Diocletianus és Constantinus. Physikai alkatuk tekintetében mint kicsiny, sovány, barna race jelennek meg az illyrek, ép úgy, mint a hozzájuk tartozó pannonok s ez
