Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
60 O S K O R. által ép úgy különböznek a magas növésű, szőke keltáktól, valamint, nyelvre nézve. Ki ne ismerne e leírásban, daczára az ellenséges érzületű görög és római kútforrások minden hátrányos ferdítéseinek, arra a harczias nomád ural-altáji népfajra, melynek megjelenését megyénk területén már az első használati fémek korában konstatáltuk s ki adna hitelt a műveletiensé- gükről szóló meséknek, mikor nyomukban mindenütt kultúra sarjódzik ? Hazánk s megyénk területén a hatalmas bronzműveltség képviselői, a Balkánon az első vasműveltségé a történelmi adatok világításában s vajon miért ne lenne az a bronzműveltségé e helyen is? Hol van a határ, a melynél ily nomád nép kiömlése megáll? Meddig terjedt az akkor, a mikor az hazánkat is érte? eldöntve máig sincs; viszont másrészt nincs okunk föltételezni, hogy az a forrás, mely területünknek akkor nyilt meg, mikor az első turáni beözönlést kaptuk, valaha is bedugult volna egész a legifjabb történelmi időkig. Ép azért nem szükséges az alsó Dunánál kóborló szkithákra gondolnunk, kik a balkáni illyrséghez juttatják a vas ismeretét, mint, azt Hoernes teszi, mert az a balkáni terület ép úgy, mint hazánk is, az első fémkortól kezdve folyton-folyvást, oly egybefüggő kulturterületet képez azzal, a melynek egyik távoli keleti fészkét a Kaukázusban láttuk, a melynek minden pontján végig szivárog minden kulturális haladás, melyet színez ugyan a közbe eső területek helyi kultúrája, vagy annak más irányú összeköttetései, de mely lényegében egy és ugyanaz. Nincs miért kutassuk honnan, hol, mikor és miért ragadt az első vaskultura képviselőire a Balkán északi részén és az Apennini félszigeten az illyr név, avagy később a pannon és az a sok többi más, melyből hazánk dunántúli területeire, tehát Baranyára, a si ginn név jut,1) mikor tárgyi bizonyítékok világításában látjuk, hogy az nem más, mint egy ural- altáji csoport, melyet minden területen más és más módon színez a környezet, a melybe jutott. Hogy ez a környezet megyénk területén milyen volt, azt az előbbi fejezetben láttuk s láttuk azt is, hogy e környezetre milyen hatással volt s mily alakulásokat hozott létre. A vas fölléptének első szakaszában a megye területén létrejött alakulásokban jelentékenyebb változás be nem állt, mindössze ismeretséget kötött lakosságunk az új kulturfémmel s az annak nyomában járó műveltséggel. Ennek világos jelét látjuk telepeink életében s különösen abban, hogy a bronzkorban divatba jött hullaégetés azon síroknál is meglévő szokásnak bizonyult, melyekben a liallstatti ízlés korából származó sírmellékleteket találunk. A 87-ik számú rajzunkon bemutatott, összerozsdásodott vas karpereez-pár ugyana makáraljai urnatemetőből származik, melyből előbbi fejezetünkben mutattunk be három bronzmellékletekkel előfordult temetkezést. E karperecz-párt Juhász maga találta egy urnában hamvak között, tehát kétségtelenül égetett temetkezésből való. i) i) Herodotos IV. 123—125.
