Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A SZABADSÁGHARCÁIG.

a korábbi intimátumokat és így törvénytudók előtt világosnak kellett lennie, hogy ily pert a városokra kedvező és a papság érdekeit elhomályosító áramlat mellett, soha meg nem nyerhettek volna.

Nem magyarázható meg ez eljárás, ha a káptalannak egyes tagjait tekintjük is. Nunkovics nagyprépost még 1790. év végén halt meg és mint bőkezű adakozó, országszerte ismeretes irodalompártoló, kinek halálára koszorús költőnk, Berzsenyi, egyik szép ódáját irta ; a káptalan magatartásába alig folyt be.

Az országgyűlési tiltakozás idejében csak hét tagja volt a káptalannak. Ezek közül Koller József és Szalágyi István (irói néven Salagius)

mint jeles kutatók és történészek, kiadott műveikkel a halhatatlanság könyvébe jegyezték neveiket. Róluk tehát ily konok erőszakoskodás föl nem tehető. A káptalan akkori feje, Szányi Ferencz olvasókanonok, két évre rá nagyprépost, később rozsnyói püspök, ki maga is egy püspököt és három kanonokot nevelt a hazának, oly személyiség, kihez ily ellenállásnak gyanúja nem 1er. Paffun Ignácz és Beniczky János a káptalan oly fiatal tagjai, hogy befolyásukat nem érvényesíthették. Mitterpacher Dániel és Petliő József, mindketten a hétszemélyes tábla tagjai, tehát törvénytudók. Utóbbi volt az, ki az országgyűlésen mint a káptalan követe a herostratesi munkára eszközül szolgált, maga pécsi fin. Alapítványi ösztöndíjait ma is élvezi a pécsi tanulóifjúság.

40

A bükköséi kastély.- Építtette Petrovszky Zsigmond. —