Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
626 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL Kétségbevonhatatlan, hogy a püspök a káptalannal ez erőszakoskodásokban egy követ fújt. A közzétett röpirat szerént a püspök is jelen volt az országgyűlésen akkor, mikor a káptalan a beczikkelyezés ellen tiltakozott és nem szólt semmit ellene, tehát beleegyezett, holott módjában állott volna egy szavával a káptalan föllépésének élét venni. Az országgyűlés határozata szerént az ügy a regnikoláris bizottság elé utasíttatott, hová nemcsak a káptalant, de a püspököt is megidézték, azonban egyik se jelent meg. Hasonlóan tettek, mint tudjuk, a királyi biztos határozatára. Kimondotta azt a Pécs városa által fölterjesztett panasz is, hogy a püspök a káptalan alaptalan zsörtölődéseibe jogtalanul beleártja magát. (Episcopo illegaliter semet ingerente, et capitulo infundate excipiente.) Különben is, ha a püspök a káptalan eljárását nem helyeselte és abba bele nem egyezett és a káptalanon esett sérelem őt nem érte, bizonynyal csak egy szavába került volna, hogy a káptalan viseletét és nézetét máskép irányítsa. A követek hazaérkezése után a vármegye folytatta átalakulási munkáját, nem annyi tűzzel, mint az előtt, de annál több mérséklettel. A kor újabb szellemével, az újabb törvények szabadabb lendületével hamar megbarátkozott és talán hamarabb fejlődhetett volna, ha a láthatárra újabb felhők nem tornyosulnak. Mint villámcsapás érte a vármegyét a hir, hogy II. Lipót már 1792. év márczius 1-én pályafutását befejezte. Az új király leiratát csak már- czius 27-én olvasták föl a lehangolt vármegyegyülésen. Itt tudták meg, hogy a király május 20-ára országgyűlést hivatott egybe. A vármegye Koller József és Kajdocsy Antal alispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki, hogy követeket jelöljön s az általuk jelölteket a vármegye elfogadta. Kajdocsy Antalt és Petrovszky Zsigmondot, a két alispánt választották, a vármegyei ügyek vezetésével pedig Pethő főjegyzőt bízták meg. Az. országgyűlés már előre szomorúnak Ígérkezett. Jött is intimátum, mely meghagyta, hogy a követek a gyászra való tekintettel fekete ruhában jelenjenek meg. Az országgyűlés, melyről a követek egyszer tettek jelentést, rövidebb volt mint az előző, mert már augusztus 16-án ismét Kajdocsy Antal elnökölt a vármegye közgyűlésén, hol az országgyűlés eredményét előadta. A legfontosabb tárgya a beszámolásnak az volt, hogy az államnak a franczia háború költségeire 4,072.000 írtra volt szüksége, melyből Baranyavármegyére 89.916 írt 12 kr. esett. E pénzt tehát a vármegye nem adózó részétől be kellett szedni, melyre nézve oly megállapodás jött létre, hogy elsőben is közadakozást nyitnak és minden nemest és általában szabad embert, mint papot, tanítót, jegyzőt, gazdatisztet, korcsmárost stb. az önkéntes adakozásra, melyet ki-ki tehetsége szerént nyújt, fölszólítanak. A gyűjtésre sok tagból álló bizottságot küldöttek ki oly meghagyással, hogy a gyűjtést szeptember 20-ig befejezni tartoznak. Az önkéntes adományból fönmaradó összeget pedig az adókulcs szerént osztják föl az uradalmak között. Az önkéntes adakozás összege 4038 irtot tett ki. A kivetést a gyűjtés
