Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
58 Ô S K O R. arczulatot vesz tol, a szeré ut, a mint más és más kultiirteriileteket érint, mi sem természetesebb tehát, mint hogy hazánk keleti fele, mely e kultúra kiindulási helyével szorosabban egybefügg, a vaskard nélkül szűkölködő kaukázusi területtel egyezik inkább, míg a nyugati fél, a hová megyénk területe is esik, mely az Alpesek keleti nyúlványai révén köz- vetetlenül függ össze e kultúra nyugaton kifejlett központjaival, inkább ahoz csatlakozik. Attól a pillanattól kezdve, a mint a nyugaton erősebb kulturális központok keletkeztek, hazánk nyugati fele ki nem kerülhette ezeknek hatását, mely e félen mind a mai napig erősebben is jelentkezett, mint annak keleti részében. Ily központok pedig az első vaskul- tura virágzása korában már létre jöttek, ezt jelölhetjük meg tehát amaz időhatárul, a melyben hazánk központi helyzete teljesen kifejlésre jut, a mely időtől fogva folyton folyvást egyesíti területén észak, dél, kelet és nyugat mindenkori népességének és kultúrájának töredékeit, egyesíti pedig, ha liosszabb-rövidebb ideig tartó intervallumokkal is, folyton folyvást turáni hegemónia alatt, a mi ismét egészen természetes, minthogy területe legnagyobb részben sík, mely e faj természetének legjobban megfelel. Az ausztriai Hallstattról elkeresztelt első vaskült.ura hordozói a Fekete- tengertől északra fekvő területeken határozott névvel eddig meg nem jelölhető turáni népek, a balkáni terület felé és e területen az eddig határozatlan ethnikus jelentőségű illyrek, a tulajdonképem Görögországban és Itáliában a Helbig által megállapított graeco-italikusok és a szintén kétes ethnikus értékű etvuscok, e két terület közt, a mai Quarnero északi partjain a venetek (egy hasonlókig illyr törzs), nyugaton a kelták és iberek, a kelták és venetek közt a mai svájczi és tiroli Alpesekben lakó rhaetiaiak. Bennünket legnagyobb mértékben nemcsak megyénk területe szempontjából, mely egész déli határán illyr szomszéddal bir, hanem a tárgy szempontjából is legjobban az illyrek érdekelnek. A hallstatti kultúra leggazdagabb emlékeit ugyanis, a Kaukázustól eltekintve, oly területeken találjuk, a melyeken a régi térképek illyreket jeleznek, úgy látszik tehát, hogy e műveltség velük áll legszorosabb összefüggésben, míg a nyugati árják inkább csak átvevői annak. Kik ezek az illyrek? Ezt kutatja Hoemes is legutóbb megjelent munkájában s így felel : 1) Az itáliai illyrség a Balkán félszigetről származik, a hol utolsó és erősen leolvadt maradványuk Albániában föltalálható. Ép úgy mint a történelmi korban Skanderbég halála után, a történelem előtti időben is átvonultak jó és rossz viszonyok közt egyenlően a nyugati Balkán tartományokból az átellenben fekvő partokra és a Venetek területétől kezdve különféle törzsnevek alatt, benépesítették azt egész Apulia csúcsáig. így találjuk a Chaonokat, Daunokat, Peuketinusokat, röviden mindama tör- i) i) i) Urgeschichte dos Menschen 521. 1. aß.
