Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
O S K O R. 57 sági tűk alakjában megjelenő legkorábbi és legegyszerűbb ruhakapcsok, vagyis fibulák; megjelenésének egymástól távol eső keleti és nyugati pontjain jelentékeny különbségeket tüntet föl, melyek a módon halványodnak és folynak egybe, a mint egymás felé közelednek. Míg ugyanis a Kaukázusban ezen az eddig átkutatott területek messze fekvő keleti pontján ez első vasműveltségnek a vasat csak mint ékítést, avagy kisebb dísztárgyak anyagát látjuk alkalmazva, addig azon nyugati nevezetes telepen, melyről ez az egész kulturepocha egyik nevét is nyerte, t. i. a keleti Alpesekben fekvő Hallstattban a fegyverek igen nagy része is, 1. i. a kardok és lándzsák, vasból készültek. Erősen jellemzi e műizlést a bronzpléh munka is, alkalmazása azonban nagyon különböző a keleten és a nyugaton. A kaukázusi kobáni sírmező leletei alig nyújtanak mást e nemben begöngyölt szélű, lemezfejü gombostűket, kisebb lemezmunkákat és elvétve egy-egy edényt ; ellenben a nyugaton már a Balkántól kezdve alkalmazása oly bőséges, hogy Hildebrand nem habozott, épen ebben látni e műízlés legjellemzőbb sajátságát. Hazánk területe ez egymástól oly távol fekvő keleti és nyugati terület közé ékelődik, még pedig oly módon, hogy érzi ama déli területek hatását is, melyek a keleti területről induló áramlat módosítására nyugat felé haladó útjában legnagyobb mértékben folytak be. A Dunä-Tisza közti rész a Tiszántúllal és Erdélyivel szorosabban a keleti, míg a Dunántúl, hova megyénk is tartozik, inkább a nyugati csoporthoz csatlakozik. Ennek megfelelőleg a liallstatti ízlésű vaskard oly ritka hazánk területén, hogy a Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent „Magyar nemzet történetének“ a honfoglalásig terjedő fejezetéhez írt előszavában, annak szerzője nem is hiszi, hogy nálunk a kelták föllépte előtt az ősi bronzműveltségnek vége szakadt volna.1) A mennyiben pedig ily Ízlésű vaskard mégis előfordult, az javarészt a dunántúli területre esik. Épen így állunk a bronzpléh művű tárgyak tekintetében, Dunántúlról egy pár első rangú leletünk van ; mindjárt a szomszédos Tolnavármegye kilencz kisebb edényt (bordás cisták) és egy nagyobb sima pléhedényt (situla) mutat föl a kaposmenti Kurdról,2) hogy csak a legkiválóbbat említsük, míg hazánk keleti fele kisebb pléhmunkáknál egyebet nem szolgáltatott. Megyénk területéről a bozsoki öntőműhely-maradványok közt a 19-ik számú rajz 20 és 21, és a 21-ik számú rajz 12, 23. sz. száma alatt ily nagyobb fajta pléhedények beolvasztásra szánt töredékeit látjuk ; kisebb pléhmunkából ugyana maradványok közt a 21-ik számú rajz 11, 24 és 25. száma lemez-pitykéket, a 3-ik szám egy lemez-dudort, a 4, 12, 22 és 23. szám pedig kisebb lemezmunkák töredékeit mutatja. Ugyancsak megyénk területéről mellékelünk ide egy lemezművű övcsüngőt 33-ik számú rajzunkon, mely egyik igen jellemző darabja ez ízlés nyugatibb csoportjának. Az első vaskultura tehát, mely kirándulási pontja szerént keletinek mutatkozik, nyugat felé való haladásában az eredetitől mindjobban eltérő ü I. kötet V-ik lap. 3) Archaeologiai Értesítő V. kötet, 73—85, 1.
