Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 587 pán vizsgálatot, hanem oly replikát irt, mely a panaszt teljesen kiforgatta, az ügy állását más színben tüntette föl s mindenütt tanukra való hivatkozás mellett állításait valószínűvé tette. Hogy azonban a panasztól, mely ezek szerént alig méltó említésre, a figyelmet a helytartótanácsnál egészen elvonja, a hosszú árkusokon szétszedett s összezúzott panasz után előterjesztette, hogy a vármegye jelesbjei egyúttal a vármegye tagjai, kik között Sauska Antal, Petrovszky József, Graumann Illés, Bésán Imre, Mester- házy Pál, a Pécscsel való súrlódások megszüntetésére kidolgozták Pécs város urbáriátusát, melyet a helytartótanácsnak fölterjeszt s melyet oly tökéletesnek tart, hogy alig hiszi javításának szükségességét; kéri tehát ezt megerősíteni. Nem tudjuk, hogy milyen volt a tervezet, de az bizonyos, hogy az alispán a megrovást szerencsésen kikerülte; a helytartótanács belement a kelepczébe és 1763-ban megküldötte a vármegyére Pécs városának urba- riális rendezésére vonatkozó, Pozsonyban 1763. év április 6-án kelt okmányát, mely Pécs város alapokmányai közé sorolandó s egyúttal annak kihirdetésére Győry Ferencz kir. főtanácsosi tanácsost, kir. biztos gyanánt küldte le. A nevezetes okmányt 1763. _év október 29-én tartott megyei közgyűlésen hirdették ki, melyen Pécs város összes nemesei részt vettek. Magának a városnak volt-e ott s minő képviselete, az okmányok nem írják, csupán annyit, hogy annak magyarul s németül való magyarázata az egész napot igénybe vette. A négy ívre terjedő okmány 34 pontban részletes s mindenre kiterjedő közigazgatási szabályzatot foglal magában. Az első négy pont a város jogi helyzetét állapítja meg, hogy a város a püspöké (tehát nem a káptalané, vagy pécsmegyei papságé), püspöki városnak nevezendő, annak fönhatósága elismerendő, annak uriszéke alá tartozik s ha új püspök jön, hódolata jeléül a, város kulcsai annak átadandók. A város három nemzetiségből állván, elrendelte az urbárium, hogy minden nemzetiség a maga kebeléből harmincz embert választ, összesen 90 embert (ezek lettek az úgynevezett kilenczvenesek), ezek maguk közül első sorban kiválasztják a hadnagyokat (locumtenentes) és a tribunus plebis mintájára megalkotják a külső tanácsot. Az ekként szervezett kültanács elsőben jegyzőt ajánl, azután tanácsosokat (szenátorokat). Az ajánlott tanácsosok, kiknek száma megállapítva nincs, önmaguk közül kiválasztanak tizenkettőt s ezek lesznek a város tanácsosai. A tisztújítási gyűlésen, hová csak a meghívottak jöhetnek el fegyver, vagy bot nélkül, vagy a püspök, vagy annak mandatáriusa elnököl, ki a tizenkét tanácsos közül hármat ajánl a bírói tisztre s o három közül a szenátorok s kültanács szavazattöbbsége dönt s a megválasztottat megerősítés végett bejelentik. A választásnak mindenszentek napján kell történnie, mely a katonai év kezdete; égy másik határnapot a püspök tűz ki s az első választást Győry Ferencz kiküldött kir. biztos eszközli. Az urbárium befejező része végre megemlíti, hogy Puskás László
